Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

„Fej vagy írás”-teszt

2010.11.02. 16:28 Birtalan Balazs


 

– avagy „Basszus, nem hiszem el, hogy már megint...!”–

Ismerős az alcímben írt mondat? Vagy legalábbis a hozzá kapcsolódó érzés? Léteznek más variációk is ugyanezen témára, mint például a „Miért mindig velem történik ilyen?!”, avagy a „Hogy lehettem ismét ilyen hülye?!”.

Minden ember életében vannak ismétlődő mintázatok. Ezek alapvetően kétfélék lehetnek: kellemesek vagy kellemetlenek. A kellemes mintázatok magyarázatával nincs sok dolgunk: ami jó nekünk, azt igyekszünk megismételni. Én például minden reggel kávéval kezdem a napot – mert jólesik az íze, a melege. Gyakran eszem halászlét, mert szeretem. Többször nyaraltam már Badacsonyban, mert jól éreztem ott magam, és alkalmas helynek találom a pihenésre, feltöltődésre.

Az ismétlődés oka ezekben az estekben nyilvánvaló: az események nem véletlenszerű sorrendben (random módon) követték egymást, hanem volt a véletlenen túl egy másik rendező elv – nevezetesen az én elhatározásom.

Ez szép, de mi a helyzet a kellemetlen események ismétlődésével?
 

– Ismerünk olyan nőket, akiknek nagy nehezen sikerül elválniuk az őket rendszeresen bántalmazó férjüktől, majd ismét férjhez mennek egy elbűvölő álomférfihoz, akiről kisvártatva – és legnagyobb megdöbbenésükre – kiderül, hogy ugyanúgy bántalmazza őket.

– Van olyan ember, akinek a kollégái addig pusmognak a háta mögött, míg tarthatatlanná válik a helyzete, és kénytelen odébbállni. Igen ám, de a következő munkahelyén ugyanígy jár, ami azért is dühítő, mert már két korábbi helyről is emiatt jött el.

– Gyakran hallani: „Minden férfi strici!”, avagy „Minden nő kurva!” E kifakadások mögött személyes tapasztalatok: balul sikerült (sokadik) párkapcsolati próbálkozások állnak.

– Megesik, hogy valaki végre kilábal egy hosszan tartó betegségéből, ám hamarosan újrakezdődnek testi kínjai, alkalmasint teljesen új tünetekkel.

– És mi a helyzet azzal, aki valamiért újra meg újra zsebtolvajok áldozatává válik?

Mi a magyarázat mindezen ismétlődésekre?

Egy dolgot bizton állíthatunk: a valószínűség-számításban az események kellemes vagy kellemetlen volta érdektelen. Ha felmerül annak az esélye, hogy az események nem random módon követik egymást, akkor a bekövetkező esemény akár kellemes, akár kellemetlen, okkal gyanakodhatunk, hogy a véletlenen túl egy másik rendező elv is közreműködött.

A golyó a tízesnél állt meg. Piszkos Fred derült mosollyal emelkedett fel a helyéről, és egy rántással kissé feljebb húzta szíjánál fogva a nadrágját, azután így szólt:
– Bocsánat, uraim, de azt hiszem, itt csalnak.
A következő pillanatban egy késpenge villant meg a kezében, végigszaladt az asztal posztóján és nyomban látható lett egy gumicső, amely a készülék alatt kezdődött, és a krupié kezében végződött, és így módot nyújtott arra, hogy egy nyomásra a szaladó golyót odafújtatott levegővel kibillentse abból a lyukból, amelyben a legnagyobb tétnek megfelelő szám van.

 Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Honnan tudhatjuk, hogy alapos okunk van-e a gyanakvásra? Például az általam „Fej vagy írás”-teszt-nek nevezett vizsgálódás eredményéből.

A teszt alapja Tom Stoppard Hamlet-parafrázisának, a Rosencrantz és Guildenstern halott című színdarabjának nyitójelenete.



A jelenetben a két címszereplő fej vagy írást játszik; az eredmény állandóan – szám szerint 78-szor – ugyanaz: fej. Mi lehet ennek a magyarázata?

Két est lehetséges. Vagy az egész világ abszurd (Stoppard drámájában erről van szó), vagy valami trükk van a dologban, miként a fenti Rejtő-idézetben, és mint – ha már fej vagy írásról van szó – a Csontbrigádban.

A valós életben értelemszerűen nincs szó se posztó alatti titkos gumicsőről, se manipulált pénzdarabról. Azonban ha a velünk történt események sorozatában az ismétlődések száma meghaladja azt, amit józan ésszel még elfogadhatónak tartanánk, akkor jó okkal gondolunk mi is arra: itt bizony valami trükk van.

A trükk neve jelen esetben: sorskönyv. Amint tudjuk, „a sorskönyv egy gyermekkorban kialakított, szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt és az egyén választásaiban megjelenő, nem tudatos életterv”. Minket e definícióból pillanatnyilag a mondat második felében írottak érdekelnek: választásokban megjelenő és nem tudatos.

Felnőtt énállapotunkban az itt és most-ra reagálunk, és a körülményeknek megfelelő – képességeink szerinti – legracionálisabb döntést hozzuk. Igen ám, de amikor stresszhelyzetbe kerülünk, vagy épp olyan szituációba, amely – jóllehet nem emlékszünk rá tudatosan – nagyon összecseng egy gyerekkori történésünkkel, akkor működésbe lép a sorskönyvünk, és ellenállhatatlan erővel ránt vissza minket egy pillanat alatt a Gyermeki énállapotba. A TA zsargonjában ezt úgy hívják: gumikötél. Ha pedig a gumikötél egyszer berántott, akkor nincs mese: az így hozott döntésünk pontosan annyira lesz okos, bölcs, racionális – és főleg hasznunkra váló –, mintha az annyi idős önmagunk hozta volna meg, ahány éves korunkba visszapottyantunk.

Értsük meg jól: a kisgyerekben is jelen van a Felnőtt (az ún. Kis Professzor), aki képes a korának megfelelő racionális döntések meghozatalára, az elérhető megoldások közül a legjobb kiválasztására. Csakhogy korántsem biztos, hogy az a megoldás, ami tökéletesen megfelelő volt négyéves korunkban, megfelelő és hatékony ma is. Nézzünk egy banális példát:

Egy négyéves kisfiúnak testvére születik. Az egész család az újszülött körül ugrál, és ő, aki eddig mindenkinek a szeme fénye volt, hirtelen irtóztató magányt él át. Szeretné újra magára irányítani a figyelmet. Kis Professzora ehhez – tudattalanul – azt a megoldást választja, hogy a már rég szobatiszta gyerek éjszakánként elkezd bepisilni. Ezzel elnyeri a szülők figyelmét. Igaz, hogy a rosszallásukat is, igaz, hogy szégyenkeznie kell – de ez számára most lényegtelen. Ő annyit akart elérni, hogy figyeljenek rá, foglalkozzanak vele – és ezt sikeresen el is érte. A kisgyerek e tapasztalatot jó eséllyel ily módon építi be sorskönyvébe: „Úgy tudom magamra irányítani a figyelmet, ha megszégyenülök.” És ha felnőttként, ha odafigyelésre vágyik, tudattalanul megkeresi magának a legmegalázóbb helyzeteket. Amelyekben szenved ugyan, de – továbbra is tudattalanul – igazolva látja korai döntését. Tudatosan viszont csak ennyit lát az egészből: „Basszus, nem hiszem el, hogy már megint ez történik velem!”

Az önismeret útját járó embert többek között arról lehet megismerni, hogy élete ismétlődő, kellemetlen fordulatain nem csupán bosszankodik, nem okolja a „sok hülye embert” vagy a csillagokat, hanem fölteszi a kérdést:

– Miért választom magamnak ezeket a helyzeteket?

Félreértés ne essék: ez a kérdés nem az önmarcangolást szolgálja. Nem az a célja, hogy elmondhassuk magunkról József Attilával: „romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben”, és kövessük őt a vonat alá. A kérdés ugyanis folytatható, kibontható:

– Mi a nyereségem ezekből a helyzetekből? (Abból, hogy újra meg újra megver a férjem; hogy kiutálnak a munkahelyemről; hogy olyan partnert választok, aki kihasznál; hogy megbetegítem magam; hogy hagyom magam meglopni, stb.)

Olcsó válasz, hogy „semmi”: Olcsó és nem igaz; ellentmond annak, ami ma már minden épkézláb pszichoterápiás megközelítés sajátja: az ember alapvetően rendben van. Az ember az általa felismert lehetőségekből mindig a legjobbat választja. A választás két ponton kaphat gellert. Egyrészt a valóságot igen gyakran torzítva észleljük: ahelyett, hogy azt látnánk, ami van, azt látjuk, ami a sorskönyvünkhöz illeszkedik. A TA-ban ezt úgy nevezik: a valóság újraértelmezése. A másik hibalehetőség neve: félreismerés (angolul: discount). Ez azt jelenti, hogy – belépve sorskönyvi állapotunkba – bizonyos kínálkozó lehetőségeket egyszerűen nem veszünk észre, számításon kívül hagyunk. Azt hisszük, hogy az adott helyzet csakis egy módon oldható meg, erre pörgünk rá minden energiánkkal – holott kívülről nézve egyértelmű, hogy a helyzet megoldására elvileg lenne nyolc másik olyan lehetőség, amely összhangban áll képességeinkkel. Azaz összhangban állna – ha épp nem sorskönyvben lennénk.

Az NLP (neurolingvisztikus programozás) egyik alaptétele: a viselkedés soha nem azonos annak pozitív szándékával. Lehet, hogy a konkrét viselkedés rossz, nem hatékony, elfogadhatatlan – ám mindig megbújik mögötte egy olyan pozitív szándék, amelynek célja a személyiség, az én, az élet védelme.

A terápia egyik alapvető célja az, hogy életünk negatív eseményeinek ismétlődő sorozatát felismerjük; hogy ezen események alakulásában saját felelősségünket elismerjük; hogy a konkrét viselkedés mögött tudattalanul meghúzódó pozitív szándékot megértsük; hogy a koragyerekkorból ballasztként magunkkal hordozott döntéseinket újradöntéssel helyettesítsük; és hogy olyan új viselkedésmintákat tanuljunk, amelyek a felismert pozitív szándékot maradéktalanul kielégítik – ugyanakkor mellékhatásként nem okozzák nekünk újra meg újra ugyanazt a szenvedést.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: ta sorskönyv felnőtt nlp gyermeki gumikötél újradöntés kis professzor félreismerés

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr542416461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fulikati 2010.11.04. 08:38:21

csak azt szeretném mondani, hogy a R & G Are Dead überóriási alapvetés, Tom Stoppard a legsúlyosabban rulez! nekem kb. hetente egyszer így vagy úgy eszembe jut a pénzfeldobós jelent, pedig nem most volt, hogy a filmre rá voltam kattanva... szóval köszi! : )

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.04. 10:07:24

@fulikati: Én is köszi a visszajelzést. És örülök, hogy. :D

(Te is szoktál kérdésteniszt játszani?)

polar light (törölt) 2013.05.29. 09:58:13

Ez egy nagyon jó bejegyzés volt.
süti beállítások módosítása