...akikre akarsz.
Ami engem illet, én nagyon utálom, ha bárki is érzelgősen akarja terelni a gondolataimat, hogy kire is kéne gondolnom (lehetőleg spontán módon) szeretettel. Megesik, hogy egy-egy érzékenyebb pillanatomban eszembe jutnak olyanok, akikről feltételezem, hogy másnak nemigen jutnak eszébe. De ebből nem következik az, hogy a saját fel-felbukó érzelmeimet és gondolataimat rá kéne erőltetnem másokra.
Terheltek az ünnepeink. Sokunkat olyan hagyományok tartanak fogva, amelyekkel régóta nem tudunk mit kezdeni, ellenben híján vagyunk olyan új rítusoknak, amelyek valódi bensőnkből fakadnak: amelyet mi magunk küzdöttünk át életünk, személyiségünk és kapcsolataink szűrőjén.
Autonóm (értsd: tudatos, spontán és intim) ünnepet kívánok mindenkinek!
Gondolj ma szeretettel azokra...
2010.12.24. 17:53 Birtalan Balazs
Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!
Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!
Címkék: ünnep hagyomány autonómia tudatosság intimitás spontaneitás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek