Erősen valószínűnek látom, hogy 2010-ben terjedelmesebb írás elkövetésére már nem lesz időm. Amíg újra jelentkezem, addig a krónikus Sorskönyv nélkül-függőkkel – mintegy köszönetképpen – két dolgot szeretnék megosztani.

Az egyik egy poszt a másik – személyes – blogomból. Visszanézve az elmúlt év termését, én magam ezt az írásomat találtam a legjobbnak. Nem állítom, hogy témáját illetően szorosan kapcsolódik a pszichoterápiához, de az önismerethez – elsősorban társadalmi szinten – annál inkább. Szeretettel ajánlom továbbgondolásra mindenkinek.

A másik dolog, amit szeretnék megosztani, egy gondolat. Mégpedig egy evidens tényhez kapcsolódó gondolat. A tény annyi, hogy a Föld Nap körüli pályáján nincs kitüntetett pont. Vagyis az „új év” fogalma teljesen esetleges. Szubjektív alapon a keringési pálya bármely pontját kijelölhetnénk kezdőpontnak, s ez időre lefordítva azt jelenti: életünk bármelyik pillanata lehet egy új év kezdete.

Az újévi fogadalmakkal (amire egyébiránt én magam soha nem vetemedtem) tehát nem szükséges megvárni a naptári év végét. Az újrakezdésre való lehetőség legalkalmasabb pillanata most van.

E gondolat nem véletlenül kaphat helyet a jelen blogban. A TA alapgondolata a sorskönyv. A sorskönyv, mint már sokszor írtam, gyerekorban, tudattalanul hozott döntésekből állő életterv. A sorskönyvvel egyetlen értelmes dolgot lehet kezdeni: megszabadulni tőle, kilépni belőle. Ennek útja pedig nem más, mint a korai döntéseink érvénytelenítése és új döntéssel való helyettesítése. A TA-ban ezt úgy hívják: újradöntés.

Boldog, sorskönyv nélküli új évet kívánok hát minden olvasónak – kezdődjék bár számára az új év a naptári év bármely pillanatában.