Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Szia, szexelünk?

2011.08.28. 22:47 Birtalan Balazs


 

„Baláááázs, miért vannak oly primitív emberek a földön, akiknek annyiból áll az üzenetük, hogy...” – kérdezte huszonéves barátom, aki alig egy hónapja, hogy alámerült a virtuális társkeresés bugyraiba. A három pont helyén a fenti címmel azonos tartalmú – bár konkrétabb és képszerűbb – mondat állt.

Mivel épp zsiráf-üzemmódban voltam, sikerült észlelnem, hogy a költői kérdés valójában panaszkodás, és ahelyett, hogy nekiálltam volna megválaszolni, biztosítottam barátomat együttérzésemről. Ennek ellenére úgy gondolom, nem reménytelen vállalkozás a kérdésre érdemi választ keresni. Pontosabban: válaszokat.
 

A névtelenség és a kontroll helye


Az első megközelítés meglehetősen közhelyes. Az interneten folytatott kommunikáció lehetőséget ad valami olyasmire, ami a „valós” életben jóformán soha, vagy legalábbis nagyon ritkán valósulhat meg: a cselekvő és a cselekedet közötti szoros kötelék feloldására. Az internet világa (alapesetben és elvileg) anonim: nincs rendőr, nincs tanító bácsi nádpálcával, nincs gyóntatópap, sem senki más, aki felelősségre vonna.

Chat rooms

E körülmény persze nem mindenkiből csinál internetes trollt vagy hasonlót. Ahogy van olyan autóvezető, aki elhagyott úton is betartja a sebességkorlátozást, ugyanúgy van olyan netfelhasználó – a társkereső portálokon is, másutt is –, aki a neten is a társadalmi érintkezés konvenciói szerint kommunikál. Más autóvezetők és más netfelhasználók másképp működnek: ők csak akkor tartják be a KRESZ, illetve a „jólneveltség” szabályait, ha szankció van kilátásban: feltételezhető, hogy az úton lefényképezik őket, illetve az adott oldalon saját névvel vannak jelen.

„Az én vezérem bensőmből vezérel!” – írja József Attila. „Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok” – énekli a Korál. A pszichológiában a kontroll helye személyiségdimenzióval írják le azt a jelenséget, hogy vannak, akik úgy érzi, ők maguk irányítják sorsukat (belső kontroll), szemben azokkal, akik úgy érzik, hogy az élet velük jobbára csak „megtörténik”, s ők áldozatai (vagy épp kedvezményezettjei) csupán a körülményeknek (külső kontroll).

Nem tudok erre irányuló kutatásról, de feltételezem: amíg az inkább belső kontrollos személyek kommunikációs stílusa koherensebb, kevésbé függ helyzetektől, körülményektől, addig az inkább külső kontrollosak hajlamosabbak lehetnek arra, hogy kihasználják az internetes anonimitás adta lehetőségeket, és olyan tartalommal, illetve olyan stílusban kommunikáljanak, ahogy azt a valós életben nem tennék.
 

A szükségletek hierarchiája


Maslow-piramisLegyünk külső vagy belső kontrollosak, egyvalamit bizonyosan leszögezhetünk: szükségleteink nem egydimenziósak, hanem különböző szinteken hatják át emberi létünk egészét. A Maslow-féle szükségletpiramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete található, az alján a fiziológiai szükségletek, mint evés, ivás, alvás, szexualitás. Közte helyezkedik el a többi szükséglet, összesen hét (az elmélet eredeti változata szerint öt) szinten. Maslow szerint egy bizonyos szinten található szükséglet mindaddig nem kerülhet kielégítésre, amíg az összes alsóbb szinten található valamennyi szükséglet ki nem elégült. Aki próbált már éhes, kialvatlan vagy az életéért rettegő emberrel filozófiai eszmecserét folytatni, az pontosan érti, miről van szó.

Az elmélet gyengéje az, hogy ebben a csodálatosan egyszerű formájában egyszerűen nem igaz. Számos olyan helyzet képzelhető el, amikor valaki felülemelkedik egy alsóbb szinten elhelyezkedő szükséglet kielégítetlen voltán annak érdekében, hogy egy felsőbb szinten lévőt kielégítsen. Eklatáns példa erre az éhségsztrájk, amikor is az ily módon tiltakozó egy magas szintű szükséglet – a társadalmi igazságosság – kielégítése érdekében kifejezetten kielégítetlenül tartja legelemibb szükségleteinek egyikét.

Azonban az ellenpéldák nem jelentik azt, hogy maga a rendszer mindenestől hasznavehetetlen. A szükségletek alapesetben igenis hierarchiába szerveződhetnek, és ha valaki az élete egy bizonyos pontján épp súlyos deficittel küzd, akkor – függetlenül attól, hogy máskor a piramis csúcsát ostromolja – visszaeshet arra a szintre, és fixálódhat ott mindaddig, amíg az adott szükséglete kielégítésre nem került. A kifinomult művész egyszer tán majd ismét kifinomult művész lesz – de ha napok óta most jut először ételhez, akkor két kézzel tömi a szájába az ennivalót. Stefan Zweig Érzések zűrzavara című novellájának tragikus hőse, a briliáns elméjű, alibi-házasságban élő irodalomprofesszor külvárosok és kikötők mocskában bocsátkozik időről időre hozzá minden szempontból méltatlan kalandokba, hogy valós szexuális orientációjának követelőző szükségleteit kielégítse.

Egy jó nevű íróval – idősebb, decens úriember – beszélgettünk egyszer az olyasféle szexuális tapasztalatokról, amelyek nem feltétlenül mutatnának jól egy majdani életrajzban. „Mit csináljunk? – tárta szét a karját bocsánatkérő félmosollyal. – Navigare necesse est...

Ami pedig a társkereső portálokat illeti, oda a legkülönbözőbb emberek regisztrálnak, a legkülönbözőbb élettörténettel a batyujukban. Van, aki – barátomhoz hasonlóan – világéletében szerencsefia volt, és idealistaként keresi a nagy Ő-t (tipp: a nagy P és a nagy Ú között található, az Entertől kettővel balra), és van, aki megfáradtan, csalódottan és megkeseredetten dobálja be a horgot a vízbe, újra meg újra, olyannyira nem bízva a kapásban, hogy már a csali (értsd: szép szavak, megnyerő viselkedés) feltűzésével sem bajlódik.
 

A szakács versus a vacsorát összeállító ember


Barátom a „primitív emberek” kifejezést használta, ami a köznapi szóhasználatban teljesen bevett fordulat, pszichológiailag azonban több szempontból is értelmezhetetlen.

Egyrészt a primitív jelző – legalábbis emberi viselkedésformákra vonatkoztatva – nem elfogulatlan, leíró terminus, hanem kifejezetten szubjektív értékítélet, aminek több köze van ahhoz, hogy az e véleményt kimondó személynek milyen társadalmi pozíció jutott osztályrészül, mint az objektív valósághoz. Különböző státuszú emberek más és más jelenséget minősítenek primitívnek, az egyik alkalmasint olyasvalamit, amit a másik éppen hogy kifinomultságnak, nemeslelkűségnek vagy épp hősiességnek címkéz.

Másrészt ha az a célunk, hogy eligazodjunk az emberi kapcsolatok útvesztőjében, ráadásul eközben szeretnénk erőszakmentesen kommunikálni, akkor életbevágó, hogy képesek legyünk különbséget tenni egy emberi megnyilvánulás, valamint az abban megnyilvánuló ember között. Marshall B. Rosenberg, az EMK (erőszakmentes kommunikáció) rendszerének megalkotója többek között az alábbi dalszöveggel illusztrálja, hogy mit jelent az EMK első lépése, az értékelés nélküli megfigyelés.

Sosem találkoztam még lusta emberrel,
de olyan emberrel már igen, akit –
amíg figyeltem őt – még sosem láttam futni.
És találkoztam olyan emberrel is,
aki néha megtette, hogy ebéd és vacsora között
ledőlt aludni, vagy otthon maradt egy esős napon,
de lusta az nem volt. Mielőtt bolondnak néznél,
gondolkodj el, lusta volt-e valójában,
vagy csak olyan dolgokat tett,
amiért mi valakire a „lusta” címkét akasztjuk?

Sosem találkoztam még hülye gyerekkel,
de olyan gyerekkel már igen, aki néha
számomra érthetetlen dolgokat művelt,
vagy úgy tett meg valamit, ahogy én nem tettem volna.
Találkoztam már olyan gyerekkel is,
aki másként látta a világot, mint én,
de hülye az nem volt. Mielőtt hülyének neveznéd,
gondolkodj el, hülye gyerek volt-e ő, vagy csak olyan,
aki más dolgokat tudott, mint te?

Bárhogy is kerestem,
még sosem találkoztam szakáccsal,
de olyan emberrel már igen,
aki a vacsoránkat a hozzávalókból összeállította.
És olyannal is, aki begyújtotta a tűzhelyet,
s figyelte, hogy megfőtt-e már rajta az étel.
Igen, ilyent már láttam, de szakácsot még nem találtam.
Áruld el, amikor ránézel, szakácsot látsz-e,
vagy egy embert, aki olyant tesz,
amit mi főzésnek nevezünk?

Akit egyesek lustának mondanak,
azt mások fáradtnak vagy lazának.
Akit egyesek hülyének neveznek,
azt mások csak másfajta gondolkodásúnak.
Szóval arra jöttem rá, hogy elkerülhetjük a zavart,
ha nem keverjük össze azt, amit látunk,
azzal, ami a véleményünk róla.
Mielőtt még rám szólnál, azt is elismerem,
hogy ez csak az én véleményem.


(Ruth Bebermeyer)
A leckét, hogy a „primitív megnyilvánulás” (engedjük most meg magunknak a primitív szó használatát) nem jelent okvetlenül „primitív embert”, a saját bőrömön tanultam meg. Több mint tíz esztendeje egy internetes chat-szobában rákattintottam valakire, köszöntem, és megkérdeztem, hogy kit vagy mit keres az illető. A válasza minden volt, csak szalonképes nem.

Akkoriban még hajlamosabb voltam a megbotránkozásra, és magamban teljesen leírtam az illetőt. Ám udvarias ember lévén folytattam a társalgást. Szó szót követett, és apránként kiderült: a net szeszélyéből egykori tanárommal hozott össze a sors, akit kölyökkoromtól fogva szerettem és tiszteltem, egyebek mellett azért, mert olyan humán műveltséggel rendelkezik, amilyennel én vélhetőleg kétszáz éves koromban sem fogok.

E tapasztalat óta óvakodom attól, hogy bárkinek a „primitív megnyilvánulását” azonosítsam az ő teljes emberségével.
 

A társtalan társas állat


A fentieket nem cáfolva, ám azoktól eltekintve megállapíthatjuk, hogy vannak olyanok, akik számára a társkeresés nem jelent egyebet szexpartnerkeresésnél. Akik szinte menekülnek, ha érzelmekre, értékekre, kapcsolatra, felelősségre, elköteleződésre terelődik a szó. Esetleg kifejezetten fölényesek és cinikusak e fogalmakkal kapcsolatban. Mi lehet ennek az oka?

Általános diagnózist felállítani természetesen kóklerség lenne, ezért nem is vállalkozom rá. De azzal talán nem merészkedek túl messzire, ha megkockáztatom: az ilyesfajta távolságtartás nem az autonóm, hanem a sorskönyvben lévő ember megnyilvánulása. A következőkről van szó.

Az ember egyik legjellemzőbb személyiségvonása az extraverzió (kifelé fordulás) vagy introverzió (befelé fordulás). Hogy e skálán hol helyezkedünk el, azt feltehetőleg – legalábbis részben – biológiai örökségünk határozza meg. Az tehát, hogy az egyik ember jobban, a másik kevésbé igényli a társaságot, alkati kérdés. Azonban e pozíciónktól függetlenül, puszta emberségünkből eredően valamennyien társas állatok vagyunk. Fennmaradásunk, boldogulásunk elképzelhetetlen a társak, a közösség, a törzs nélkül. Nincs kecmec: így vagyunk kódolva, és kész. Amennyiben tehát azt tapasztaljuk valakinél, hogy ő bizony emberkerülő, mizantróp, végletesen magának való, akkor bizonyosak lehetünk abban: az illetőnek ez nem veleszületett tulajdonsága, hanem megtanulta, hogy ilyen legyen. Megtanulta – alkalmasint gyerekkorában.

Ha a TA fogalmi rendszerében gondolkodunk, akkor azt gyaníthatjuk, hogy a párkapcsolatot ijedten vagy cinikusan hárító felnőtt kiskorában megkapta szüleitől a Ne légy közel! vagy a Ne tartozz sehová! gátló parancsot, és a mai napig ennek engedelmeskedik, hiszen ha nem tenné, akkor – mélyen gyökerező sorskönyvi hiedelme szerint – elvinné a rézfaszú bagoly.

A kognitív modell szerint azt mondhatnánk, hogy az illetőnek van egy önmagára vonatkozó maladaptív sémája, más néven alaphiedelme, például: „Nem vagyok szerethető”, vagy mondjuk „Nem tudom jól csinálni.” Márpedig ha a gondolkodás gyökereiben egy ilyen alaphiedelem húzódik, akkor ennek már szinte magától értetődő következménye, hogy emberünk kerülni fogja az intim kapcsolatokat, vagy azért, mert – természetesen tudattalanul – az a meggyőződése, hogy az „neki nem jár ki”, vagy pedig mert „úgyis elszúrná”, tehát minek strapálja vele magát.

Persze lehetséges, hogy az alapséma nem önmagára, hanem a világra vonatkozik, például e formában: „Az emberek rosszak.” (Ha a kisgyerek történetesen egy őt elhanyagoló anya mellett nő fel, akkor nem nagy kunszt egy ilyen hiedelmet összehozni.) Erre az alapsémára aztán ráépülhet számos ún. köztes hiedelem, mondjuk ez: „Az intim kapcsolatok veszélyesek.” Vagy: „Ha biztonságban akarok maradni, nem kerülhetek közel érzelmileg senkihez.”

E hiedelmek természetesen diszfunkcionálisak, azaz ellene dolgoznak annak, hogy az egyén jól érezze magát a bőrében, működőképes életet éljen. Az ilyen hiedelemrendszerek intenzív terápiás munkával megváltoztathatók, még akkor is, ha korábban évtizedek álltak rendelkezésre megszilárdulásukhoz.
 

És akit letámadnak...?


Ez mind szép, de egy társkereső portál természetesen nem éppen ideális felület terápia kezdeményezésére. Aki épp azzal foglalatoskodik, hogy megtalálja élete párját, az érzelmileg kiszolgáltatott („Ki szeret s párra nem találhat, // oly hontalan, / mint amilyen gyámoltalan / a szükségét végző vadállat.”), éppen ezért sanszos, hogy ha eltalálja őt valaki egy ilyen diszfunkcionális megnyilvánulással, akkor az irritálni fogja őt, és kihagy az empátiája.

Ám amint az ilyen tapasztalatok ismétlődnek, úgy csökken a váratlanság faktora. A többedik ilyen „megkeresés” után mindenki kialakíthatja a maga rutinját, amelynek részét képezheti, hogy ilyen helyzetben is úgy kommunikáljunk, ahogy az a saját énképünknek, értékrendünknek és méltóságunknak megfelel.

Például elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mennyire hasznos az „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” népi bölcsesség alkalmazása. Elvégre egyáltalán nem kötelező, hogy egy általunk „primitívnek” ítélt közeledésre hasonló hangnemben válaszoljunk. Zsiráffülekkel a legalpáribb szexuális ajánlatból is kihallhatjuk a feltétlenül tiszteletre méltó emberi szükségletet, és választhatjuk azt, hogy nem a szavakra, hanem arra (a szükségletre) reagálunk. S ha visszautasítjuk, tesszük azt is erőszakmentesen, mondjuk így:
Szia! Köszönöm, hogy rám gondoltál, ez kedves tőled. Mivel azonban én más jellegű kapcsolatot keresek, nem szeretnék élni az ajánlatoddal. Remélem, nem bántódsz meg. További jó keresgélést és sok sikert! Ha nem akarunk időt szánni ismétlődő szituációkban a fogalmazgatásra, akkor valami hasonló szöveget akár el is menthetünk, s ha úgy adódik, pillanatok alatt bemásolhatjuk, ahova kell. Úgyszólván nulla energiabefektetéssel. Ezzel ugyan nem váltjuk meg a világot, de nem kizárt, hogy az a valaki, aki kapcsolatkezdeményező üzeneteire eddig az „OK – hol, mikor?” és a „Menj a p***ba!” válaszok valamelyikét kapta, az legalábbis meglepődik. S hogy e meglepődés esetleg elindít-e valami újat az életében? Erre kicsi az esély, nem vitás. De kizárni nem lehet.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 12 komment «




Címkék: internet ta zsiráf megfigyelés intimitás hiedelem emk sajátélmény kognitív terápia marshall b. rosenberg maladaptív séma diszfunkcionális attitűd kontroll helye

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr943186597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Roziblogol 2011.08.28. 23:29:57

Nem az első blogbejegyzésed, aminél a következő gondolat fogalmazódik meg bennem: összehasonlítva más pszichológiai blogokkal, nem egy szakmai témát választasz ki, járod körbe, tűzdeled tele érthető hétköznapi példákkal és teszed emészthetővé, hazavihetővé mások számára, hanem egy hétköznapi problémát vázolsz fel és elemzed több szakmai módszer segítségével. Nem írsz részletesen pl az EMK-ról, (részben gondolom azért is, mert már megtetted korábban) csak annyit, ami a témához éppen hozzáad. Nem azt mondom, hogy egyik vagy másik stílus jó vagy rossz, szerintem mindegyikből sokat profitálhat az egyszeri olvasó, viszont tény, hogy így ezzel ebben a formában máshol még nem találkoztam, ezért (is) érdemes rá odafigyelni.

A témához egy kérdésem lenne. Ha egyszer leteszem a voksom a zsiráf mellett, akkor mindig mindenkivel szemben érdemes alkalmazni? Másképp megfogalmazva, miért jó nekem, ha egy vadidegent hasonló helyzetben nem küldök el a saját stílusában vagy hagyom válasz nélkül? (Ha már érintettétek a témát, bocs, még nem volt időm az egészet átolvasni.)

Alensha 2011.08.28. 23:49:56

Szerintem itt nem feltétlenül az üzenet tartalmával volt a gond, hanem a formájával. Én kaptam már olyan üzenetet is, hogy „szia, járunk?”, olyantól, aki komoly kapcsolatot keresett; szerintem ez még kevésbé érdemel kulturált választ, mint aki normálisan, udvariasan közli, hogy csak könnyű kapcsolatot keres.

Egyébként szerintem ha valakinek normálisan ki van töltve az adatlapja és ott van, hogy kit keres és milyen kapcsolatra, akkor jogosan küldi el a búsba azokat, akik nem felelnek meg neki és fölöslegesen pazarolják az idejét.

Alensha 2011.08.28. 23:52:09

Rozi: asszem, az a lényege, hogy egyrészt hátha elgondolkodik és legközelebb kevésbé lesz tapló, másrészt lehiggadva neked is jó érzés lesz, hogy nem mentél le az ő szintjére :) legalábbis nekem jó érzés szokott lenni utólag, ha kivételesen kulturáltan reagáltam valaki bunkóságára.

amind enit 2011.08.29. 11:26:28

@Roziblogol:
Remélem nem veszed rossz néven, ha én (is) válaszolok a kérdésedre. Az, hogy érdemes-é vagy sem mindenkivel zsiráfkodni, az döntés dolga. Az EMK egy nézőpont, egy kommunikációs forma. Egy, a sok közül. Te mint autonóm ember eldöntöd, hogy egy adott szituációban van-e létjogosultsága a zsiráfkodásnak. Ez attól is függ, hogy te magad épp milyen állapotban vagy. Ha épp nem vagy túl jól - gondolok itt arra, hogy az erőforrásaid lemerültek, és/vagy maladaptív, mást ne mondjak sorskönyvi sémák kapcsolnak be - akkor vagy ezek irányítanak és válaszolsz úgy ahogy, vagy erőt veszel magadon és válaszolsz az általad választott kommunikációs (pl. EMK) módszer szerint. Függ attól, hogy milyen a szitu. Késsel támadnak, vagy csak a boltban veszekszel. A lényeg a döntés. Tudatosan választasz, nem pedig betanult minták alapján kommunikálsz. Ehhez szükséges a sorskönyvi sémák felismerése. A szándék és energia a változtatásra. Tanulás, gyakorlás és értékelés. Talán egy szóval: önreflexió. A zsiráfkodás nem érdem. Ez a külső kontroll. A zsiráfkodás olyan erő, amely belülről, belőled fakad - belső kontroll. Te döntesz, hogy használod-e vagy sem és nem azért mert azt mondják, hanem azért mert számodra ez fontos.

amind enit 2011.08.29. 11:36:31

Többek közt, ez a bejegyzés (sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/03/24/szemkozt_a_golyoszoroval) a mostaninál nem kevésbé élvezetes módon tárgyalta a kérdést.

Roziblogol 2011.08.29. 19:29:39

@amind enit: köszi szépen, így már világosabb! Alensha, neked is köszi a választ!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.29. 21:34:29

@Roziblogol: Én meg köszönöm neked a pozitív visszajelzést, és a többieknek, hogy kvázi helyettem válaszoltak. (Úgy alakult a napom, hogy csak most jutottam el a válasszadás lehetőségéig.)

Jgy 2011.08.30. 11:44:52

Én meg köszönöm, hogy úgy alakult a napod.

(Hogy mindenki értse, Balázs velem töltötte idejének egy részét, turbó-zsiráf üzemmódban.) :-)

Cz 2011.08.30. 12:49:15

@Jgy: Ejjdejó egyeseknek... :)

bekérdező 2011.09.05. 19:24:01

Szia!
2 dolog jutott eszembe:
Nem annyira értem még, de valahogy fontosnak érzem, amit a szükséglet piramisról írtál, hogy "amikor valaki felülemelkedik egy alsóbb szinten elhelyezkedő szükséglet kielégítetlen voltán annak érdekében, hogy egy felsőbb szinten lévőt kielégítsen" - messze járok az igazságtól, ha ezt arra vonatkoztatom, hogy a terápia célja is lehet ez a felülemelkedés? (sajátélmény: meg nem kapott szülői gondoskodás - és behajhatatlanságának elfogadása)
A másik, hogy jó érzés volt olvasni a hozzászólások között Roziblogol kérdését. Én is ezzel a problémakörrel jöttem korábban, hogy "miért jó nekem" a zsiráfság. És tudom, "nem célja van", ez egy beállítódottság... Én is köszi Alenshának meg amind enitnek a választ. Lehet, hogy 3 különböző módon kellett elmondani nekem, de most már lehet, hogy értem. (ezt csak meg szerettem volna osztani)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.09.05. 20:53:05

@bekérdező: Nem hinném, hogy messze járnál az igazságtól. :)

polly2 2012.02.11. 09:12:58

Hm, Maslow-piramis. Az én értelmezésemben azért van a topon az önmegvalósítás, mert minden emberben létezik(néha mélyre nyomva) az a belső hajtóerő, ami tulajdonképpen az életünk értelmét: potenciálunk elérését segíti. Ezért mintegy főparancsként kontrollálja az összes többi szükségletet, azoknak kielégítésére történő tetteinket. A sorskönyv nélkül élők tudatosabban haladnak e cél felé, meglátásom szerint. Az éhségsztrájkolók például, hogy a posztra visszautaljak.
süti beállítások módosítása