J. K. Rowling hétkötetes Harry Potter-sorozata páratlan sikertörténet a könyvkiadás félezer éves történelmében. E sikernek csupán egyik oka a regények körül csapott, egy idő után öngerjesztővé vált hírverés. Semmiféle kampány nem vezethetett volna ilyen eredményre, ha maguk a könyvek nem lennének alkalmasak arra, hogy valamilyen „varázslatos módon” megfogják az olvasót.

Az előadás e „varázslatos mód” egyik aspektusát igyekszik feltárni, rámutatva, hogy a sorozat bővelkedik olyan nyílt és rejtett pszichológiai motívumokban, amelyekkel találkozva az olvasó öntudatlanul saját sorsára ismer. E motívumok közül a legelemibb, hogy Harry Potter felnőtté válásának története fejlődés-lélektani ismereteink alapján tökéletesen hiteles. Emellett a kamasz Harry számos olyan pszichés és szociális konfliktust él meg, amelyek bármelyikével mi, muglik, előbb-utóbb pszichoterápiás rendelésen kötünk ki.

A varázsvilágban a pszichoterápia fogalma ismeretlen. A lelki és társas élet zavarait varázspálcával, bájitalokkal és egyéb mágikus eljárásokkal orvosolják.

Az előadásból egyebek közt kiderül, hogy a boszorkányok és varázslók mily módon – és milyen határok között – alkalmazhatják a vágyteljesítő imagináció technikáját, miként küzdenek meg a fóbiákkal, mi a megoldásuk a depresszióra, és mi a varázsvilágbeli megfelelője az NLP-ből ismert, ún. „Change history” eljárásnak.