Aki épp sorskönyvben van, az vagy a múlt megelevenedő szörnyűségei miatt, vagy a vizionált jövőtől (illetve a jövőkép hiányától) való félelmében érzi magát nyomorultul és csinál hülyeségeket. Egy bizonyos: nem a jelenben, nem az itt és most-ban van.
Egy fiatalember, aki bő féléve dolgozik tudatosan azon, hogy leszámoljon sorskönyvi hiedelmeivel, és autonóm módon élje az életét, a következő önmegfigyelést osztotta meg velem (az ő engedélyével közlöm):
– Amikor nem sorskönyvben vagyok, sokkal jobban érzem az illatokat.
Autonómia: jelen idő
2011.11.23. 01:34 Birtalan Balazs
Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!
Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!
» 1 komment «
Címkék: sorskönyv autonómia itt és most nem én írtam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr893404887
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nattefrost 2011.11.25. 18:46:26
Találó! A magam részéről kiterjeszteném ugyanezt a színekre, a hangokra és az ízekre is. Valahogy teljesen másként észleli az ember a környezetét (a külsőt és a belsőt is), meg a külvilág benyomásait is, ha nem a sorskönyvébe írt gyíkságok korlátozzák le az észlelését.
Utolsó kommentek