A zsiráfnyelvről már sokszor és sokféleképpen írtam. Az egyik legfontosabb kérdés azonban eddig kimaradt: milyen helyzetekben alkalmazható az erőszakmentes kommunikáció? Másként: hány különböző felhasználási módja van az EMK-nak?

Először is nem lehet elégszer elmondani: az EMK elsődlegesen nem módszer, nem technika, hanem egy világ- és emberkép. (Aki ezt pontosan látja és érti, az nyugodtan ugorjon a következő utáni bekezdésre.)

Az EMK lényege, hogy az emberre úgy tekintünk, mint akinek kielégült és kielégületlen szükségletei vannak; előbbiek pozitív, utóbbiak negatív érzéseket eredményeznek. Legbelül minden emberben ugyanazok a szükségletek dolgoznak: a kéjgyilkos szexuális szükséglete pontosan ugyanolyan, mint a hősszerelmesé; a diktátor önmegvalósítási szükséglete nem különbözik egy festőművészétől. Amiben különbség van, az a szükséglet kielégítésének módja. E módokból van, ami megfelel az ízlésünknek és értékrendünknek, és van, ami nem. De ha visszautasítunk is egy adott szükséglet-kielégítési módot (teszem azt, elfogadhatatlan számunkra, hogy valaki a táplálékszükségletét úgy akarja kielégíteni, hogy megesz minket), az nem jelenti magának az embernek az elutasítását. Az EMK lényege, hogy túltekint az eltérő értékrendeken és ízléseken, és az embereket nem vetélytársaknak és ellenségeknek tekinti, hanem egymás szükséglet-kielégítése lehetséges forrásának. Én nem lehetek győztes a te rovásodra, de a te győzelmedet sem segíthetem elő oly módon, hogy feladom önmagamat. A zsiráf kizárólag győztes–győztes paradigmában gondolkodik; az EMK-val mind a másik legyőzése, mind a másiknak való behódolás összeférhetetlen.

Ez az elmélet, ennek belátása a szükséges minimum ahhoz, hogy valaki a gyakorlati életben hatékonyan tudjon zsiráfozni. De hogy is néz ki ez a gyakorlati életben? Milyen helyzetekben mi a teendője, illetve milyen lehetőségei vannak egy zsiráfnak?

Nulladik típusú zsiráfozás

Kezdjük az elején. A nulladik lépés annak eldöntése, hogy egy adott helyzetben akarunk-e és tudunk-e zsiráfként jelen lenni, vagy sem. Ennek megértése azért fontos, mert sokan hajlamosak az EMK-t úgy tekinteni, mint ami kötelező beugró az üdvösséghez. Erről szó sincs. Amint írtam, az EMK-nak van egy nagyon markáns emberképe, azonban szó nincs arról, hogy mindenkinek állandóan kötelező lenne megvilágosodott Buddhaként mászkálni a világban. Szabad úgy döntenünk, hogy a konkrét szituációban nem akarunk zsiráfkodni. Választhatjuk azt, hogy momentán ordítunk és verekszünk. Senkinek nem tartozunk elszámolással e választásunkért, és ha ma történetesen sakálkodunk, az nem teszi érvénytelenné a tegnapi és a holnapi zsiráfkodásunkat. Zsiráfként kommunikálni nem kényszer, hanem lehetőség. Mármint akkor lehetőség, ha megtanultuk és begyakoroltuk.

Az is lehetséges, hogy a zsiráfkodáshoz szükséges készségeknek a birtokában vagyunk ugyan, gyakorlatunk is van benne, fáradtságunk, pszichés leterheltségünk vagy egyéb tényező miatt mégis úgy találjuk, hogy bár szeretnénk erőszakmentesek lenni – tehát szívünk szerint a zsiráfozást választanánk –, az mégsem jön most össze. Ilyen is van, és ez sem a világ vége. A mai kudarcunk ellenére holnap lehetünk sikeresek és hatékonyak.

Ez az írás azonban a zsiráf üzemmódjairól szól. A továbbiakban tehát nem foglalkozunk azzal, hogy lehet-e és érdemes-e az adott helyzetben zsiráfozni: e kérdést megválaszoltnak tekintjük, és feltételezzük, hogy igennel válaszoltunk.

Baj van?

Ez az első kérdés. Az erőszakmentes kommunikáció ugyanis nem mindig és nem minden esetben konfliktuskezelésre való. Az is lehetséges, hogy nincs baj, és mégis van tere a zsiráfkodásnak. Csak ilyenkor ez nem szükségszerű tevékenység, hanem opcionális. Az ember vakáció alatt is dolgozik, csak épp nem muszájból, hanem mert ahhoz van kedve.
 
 
 
A Tevékeny zsiráf megjelölés arra vonatkozik, amikor nincs mese: valamilyen módon konfliktust kell kezelni. A Pihenő zsiráf ezzel szemben nyugalomban van, nem kell bajelhárítással foglalkoznia. Arra kell csak ügyelnie, hogy ő maga ne okozzon bajt. A Pihenő zsiráf üzemmódhoz tartozik például az öröm, az elismerés és a hála kifejezése. Könnyen azt hihetnénk, hogy ezeknek az égvilágon semmi közük az EMK-hoz. Csakhogy erőszakot elkövetni kedveskedéssel, dicsérettel is lehet. Ennek megértését, valamint a pozitív érzések erőszakmentes közlésének elsajátítását egy magára valamit is adni kívánó zsiráftanonc nem nélkülözheti.

A leggyakoribb mégis az, amikor az EMK-t a konfliktuskezelésre alkalmazzuk. Amikor valami baj van, akkor pedig két eset lehetséges.

Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak

A zsiráf többnyire beszél. Ám gyakran megesik az is, hogy hallgat. Hallgat – ám ettől még tevékeny.
  
A Néma zsiráf nem kommunikál, hanem magába mélyedve figyel. Figyeli a saját érzéseit és szükségleteit, illetve megpróbálja elképzelni, hogy vajon mi játszódik (vagy játszódott) le a másikban. Vagy azért néma, mert ezt választja, vagy pedig azért, mert nincs más lehetősége.

A némaságot akkor érdemes választani, amikor felmérve a helyzetet – beleértve saját pillanatnyi állapotunkat és a partner attitűdjét – úgy ítéljük meg, hogy a tényleges kommunikáció nem segítené elő a kapcsolat épülését. Ha például a sakál olyan hangosan üvölt, hogy a saját hangjától amúgy sem hallana meg mást, akkor jó eséllyel minden kommunikációs kísérletünk fennakadna a szűrőjén: nem jutna el odáig, hogy egyáltalán megfontolja a szavainkat. A Néma zsiráf ennek persze nem örül, de képes arra, hogy egyrészt empatikus legyen önmagával (ez nem kevés gyakorlást igényel!), másrészt szavak nélkül, a saját gondolatában próbálja empatikusan megérteni, mi zajlik a másikban. Ettől a nyitottságtól persze az adott pillanatban nem sok minden fog megváltozni, de lehetővé teszi, hogy egy későbbi időpontban – két perc vagy három hónap múlva – jobb startpozícióból induljon a párbeszéd.

Az, hogy nincs más lehetőség, mint némának maradni, akkor fordulhat elő, amikor a partner fizikailag nincs is jelen. Azért nincs, mert tíz perce elrohant, ordítva ránk csapva az ajtót, vagy épp azért, mert húsz éve meghalt. Ezekben az esetekben a tényleges dialógus objektíve lehetetlen. Ám a legtöbb ember ismeri azt, amikor fejben hosszan-hosszan vitatkozik egy hajdani ellenlábasával: gondolatban érvek és ellenérvek csatáznak; „jól megmondjuk a magunkét” néhai szüleinknek vagy évtizedek óta nem látott tanárunknak: úgy, ahogy annak idején nem tettük. Az ilyen utólagos indulatkitörésnek megfelelő közegben lehet komoly gyógyító hatása; a hangsúly itt a „megfelelő közeg”-en van, ami lehet egy pszichodráma csoport vagy az egyéni terápia védő közege. Ám pusztán az önmagunkban való dühöngés nem tehermentesíti a gondolatokat. A Néma zsiráf ezzel szemben eljuthat egy olyan pontig, ahol megnyugodhat, ahol réges-régi problémákat engedhet el végre, egyszer s mindenkorra.

Minden más esetben Beszélő zsiráfról van szó. A kérdés csak az, hogy kivel beszél a zsiráf.

Ki kicsoda?

Most tehát ott tartunk, hogy (1) valakinek van valami konfliktusa valakivel, továbbá (2) a zsiráf erről beszélget valakivel. A kérdés immár az: a konfliktus a zsiráf és beszélgetőpartnere között áll fenn, vagy van egy vagy több más szereplő is, aki érintett a történetben?
 
 

Mind az Online zsiráf, mind az Offline zsiráf esetében további lehetőségek állnak fenn. Kezdjük az elsővel!

Kié a koszos zokni?

Az Online zsiráf esetében tehát arról van szó, hogy a zsiráf és a sakál között pillanatnyilag konfliktus van, és ezzel igyekeznek valamit kezdeni, ki-ki a maga módján. A példa kedvéért tegyük fel, hogy a konfliktus tárgya egy koszos zokni, amely az egyébként rendben tartott szoba közepén hever. A kérdés: kié a zokni, a sakálé vagy a zsiráfé?
 
 Az egyik verzió az, hogy a sakálé a zokni. Legyen a sakál egy kamasz fiú, a zsiráf meg az édesanyja. Ebben az esetben az anya az, akinek nem tetszik a dolog, és a nemtetszésének megpróbál hangot adni, de úgy, hogy ebből a fia ne támadást halljon ki. Ez a Zsiráfpanasz esete, ami talán az EMK legtipikusabb helyzete. Valamit szóvá akarok tenni a másiknak, szeretném, ha ő másként csinálna valamit – de semmi esetre sem akarok vele vitát, veszekedést, és ha van is erőfölényem, eszem ágában sincs vele élni.

A másik esetben ugyanúgy a kamasz fiú hagyta el a zokniját, ám tételezzük fel, hogy sakál–zsiráf szempontból fordított a szereposztás: a gyerek az, aki tanult EMK-t. Ekkor az anya vagy nyíltan ráront a fiára („Nem szégyelled magad, hogy...”), vagy passzív agresszióval támad neki („Ne is törődj velem, én nem számítok...”). Mindkét verzió Sakáltámadás; a zsiráffüleket hordó gyereknek ilyenkor az a feladata, hogy a sakált – a saját jól felfogott érdekében – megszelídítse. A legszebb EMK-s történetek a sikeresen elhárított Sakáltámadásokról szólnak; erre példa A szét nem tört gitár esete is.

Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Nem a fenét! Mint láttuk, a zsiráf nem Buddha, nem is szent, és a legkevésbé sem kiborg. Van, hogy konfliktusba kerül valakivel, amiből nem tud egyedül kilábalni, vagy mégis, akkor is segítségre, törődésre szorul. Ha így van, és lehetősége nyílik rá, akkor logikus lépés, hogy ilyenkor leül beszélgetni valakivel – alkalmasint egy másik zsiráffal –, és elmondja neki, hol szorít a cipő. Vagy azért, hogy közösen megoldást találjanak, vagy csupán azért, mert empátiára van szüksége. Ez a Zsiráfszerviz esete, ami annyiban különbözik bármely más segítségkéréstől, hogy itt a segítséget kérő fél az EMK eszközeit tudatosan használva reflektál önmagára és konfliktusára. Offline zsiráfról beszélünk, mert a beszélgetőpartner nem azonos azzal, akivel a konfliktus fennáll.
 
 
 
Az Offline zsiráf másik variációja ennek a fordítottja: valakinek konfliktusa van, és segítséget kér a zsiráftól. Ez a Segítő zsiráf üzemmód, amikor is szintén két eset lehetséges.

Mi mennyi?

A Segítő zsiráf tipikusan kétféle helyzetben segíthet. A két helyzetet az különbözteti meg egymástól, hogy hányan vannak a segítséget kérők.
 
  
Ha valaki megosztja búját-baját (alkalmasint egy másik emberrel való konfliktusát) a zsiráffal, és ő ezt empatikusan meghallgatja, az a „Terápia”. Az idézőjel használata nem véletlen: egy ilyen helyzet sokban hasonlít ugyan a pszichoterápiára, de nagy mértékben különbözik is tőle.

Egyrészt a terapeutának is az egyik hatékony eszköze az empatikus meghallgatás – ugyanakkor (jobb esetben) nem az egyetlen eszköze. Számos terápiás intervenció létezik, amelyek mind a kliens jobblétét mozdítják elő, ám ezen eszközök jelentős részének a használata elméleti felkészültséget és gyakorlati tapasztalatot kíván. Egy „hétköznapi zsiráffal” szemben nem lehet elvárás, hogy pszichoterápiás tudással bírjon; mi több, egy „hétköznapi panaszkodásban” nem is okvetlenül a szerencsés, ha az egyik fél pszichoterápiás eszközökkel ugrik neki a másiknak.

A másik különbség: említett pszichoterápiás eszközök korántsem mind az empátiára épülnek. A terapeuta gyakran tesz és mond olyasmit, amit sok mindennek lehet nevezni, csak épp EMK-nak nem. Egy egyszerű példa: ha a kliens egy bizonyos helyzetben szenved, de nem annyira, hogy kész legyen változtatni rajta, akkor a terapeuta választhatja azt, hogy szándékosan fájdalmat okoz neki, élénken ecsetelve (a kliens saját elmondása alapján), hogy az adott helyzet mennyire borzalmas... Egy ilyen beavatkozás a változás hatékony eszköze lehet – de természetesen távol áll az EMK gyakorlatától.

Ez indokolja tehát az idézőjelet a „Terápia” üzemmód esetében. Maga a szóválasztás azonban védhető, hiszen a leírt helyzet mégiscsak egy terápiás beszélgetéshez hasonlít leginkább. Ha valakinek az ízlésének inkább megfelel, használhatja helyette a Lelkizés szót is; én ezt pejoratív felhangjai miatt kerülöm.

A Segítő zsiráf másik tevékenysége az, amikor nem egyetlen embert hallgat meg, aki elmeséli neki a konfliktusát, hanem kettőt (vagy többet), akik nemcsak elmesélik, de meg is jelenítik a konfliktusukat. Ez a Mediáció. A Mediáció azt jelenti, hogy a konfliktusban álló felek egy kívülálló segítségével értenek szót egymással. A zsiráf dolga ilyenkor az, hogy egyformán nyitott fülekkel hallgassa a két – egymással gyakran ordibáló – felet, és megnyilvánulásaikat lefordítsa számukra sakálról zsiráfnyelvre. Ez a tevékenység nem csekély empátiát és türelmet kíván, de ha eredménnyel jár, akkor a két haragos összebékülése olyan ajándék lehet, ami kárpótol minden fáradságért.

Tehát...

Ez az ábra összefoglalja a fentieket, amelynek lényege, hogy az EMK használatának a következő fantázianevekkel ellátott eseteit lehet megkülönböztetni:

 
• Pihenő zsiráf
• Néma zsiráf
• Zsiráfpanasz
• Sakáltámadás
• Zsiráfszerviz
• „Terápia”
• Mediáció
 

 Aki belevetette magát az erőszakmentes kommunikáció világába, az akkor dőlhet hátra viszonylag nyugodtan, ha a fenti üzemmódok mindegyikében szert tett némi jártasságra.