Szabad például utánanézni a dolgoknak, és nem okvetlenül elhinni minden butaságot, amit egy szakmainak tűnő oldalon olvasunk. Az imént például – a mellékelt kép aláírásaként – a következő szövegre bukkantam:
Transzvesztita és transzszexuális (interszexuális), mi a különbség? A transzszexuális ember úgy születik, hogy nemi szervei nem egyértelműek. Az ilyen ember nemének eldöntése problémás lehet, főleg úgy, ha ő épp a másik nem tagjának érzi magát, mint amilyennek külső jegyek alapján megítélik. A transzvesztita ember (férfi) szeret női ruhákba öltözni, nőiesen viselkedni.
Tisztázzuk először, mi a különbség – jelenlegi szóhasználatomban – a fent említett „butaság” és „hülyeség” szavak között. Butaság az, ami a fenti szövegben olvasható – az alábbi szövegelemzésben ezt mindjárt szemügyre vesszük. Hülyeség az, ha valaki mindezt el is hiszi. Vegyük hozzá még a tájékozatlanságból adódó felületesség kifejezést is: ez az az eset, amikor valaki azt gondolja: „Ez engem nem érdekel, nem rám tartozik, semmi közöm hozzá.” Azért lehet ezt az attitűdöt tájékozatlanságnak tekinteni, mert figyelmen kívül hagyja azt a statisztikai tényt, hogy társadalmunkban az ún. szexuális kisebbségek aránya oly mértékű, hogy valamilyen képviselőjük gyakorlatilag kivétel nélkül minden ember családjában, baráti vagy munkatársi körében megtalálható.
Lehet, hogy a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos tájékozatlanságból adódó felületesség témája önmagában is megérne egy eszmefuttatást, de alább összpontosítsunk csupán a fenti szövegre!
Transz- vagy inter-?
Elemzett szövegünk célja, hogy fogalmi különbséget tegyen a transzvesztitizmus, illetve „valami más” között. E „valami mást” így jelöli meg: „transzszexuális (interszexuális)”. Vagyis szerinte az interszexualitás nem más, mint egy rokon értelmű szó a transzszexualitásra. Csakhogy ez nem igaz. Még csak nem is arról van szó, hogy a két kifejezés egyazon jelenség két aspektusára vonatkozik. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Az egyik ugyanis arra vonatkozik, mi van a lábunk között, a másik arra, mi van a fejünkben. (E kettő legfeljebb azon esetben kerül egy halmazba, amikor egy férfit azzal vádolnak, hogy „a farkával gondolkodik”, amely metafora adott helyzetben jogosan állítható ugyan, ám témánkhoz semmi köze.)
A TransVanilla című oldalról vett alábbi ábra világosan megmutatja e különbséget.
Az interszexualitás a biológiai nem dimenziójában jelentkező eltérés a statisztikai értelemben vett többségtől. Ez az eltérés jelentkezhet genetikai szinten, pl. az egyén sejtjeiben nem XX (női), nem is XY (férfi) kromoszómák vannak, hanem mondjuk csak X (Turner-szindróma), XXY ( Klinefelter-szindróma), XYY (frappánsan: XYY-szindróma) stb. De jelentkezhet (a genetikától nyilván nem függetlenül) anatómiai szinten, konkrétan, hogy kinek milyen külső nemi szerve van: hüvely és pénisz, vagy épp egyik sem.
Jóllehet az interszexualitást valóban szokták a transzszexualitás (vagy eggyel magyarabbul: transzneműség) témakörében tárgyalni, ez utóbbinak valójában semmi köze az előbbihez. A transzneműség ugyanis nem a biológiai nem egy variánsa, hanem az ún. nemi identitásé. Persze a két dolog járhat együtt (ahogy pl. egy autóról is lehet egyszerre igaz, hogy „Skoda” és hogy „piros”), de korántsem ez a jellemző. Vannak piros Suzukik, és vannak zöld Skodák: a színnek pontosan annyi köze van a márkához, mint a biológiai nem egyértelműségének a szexuális identitáshoz. A transznemű emberek többségének biológiai neme egyértelmű, csak éppen – és ez a lényeg – ők maguk másnak érzik, vallják – azaz identifikálják – saját magukat. Vizsgált szövegünkben tehát tárgyi tévedés a következő mondat: „A transzszexuális ember úgy születik, hogy nemi szervei nem egyértelműek.”
A magyarban a transzszexuális és transznemű szavakat általában egymás szinonimáiként használjuk, kivéve, amikor nem. A magam részéről találkoztam már olyan szóhasználattal, amikor a két kifejezés egyike (vagy épp másika) arra vonatkozott – szemben a másikkal (vagy az egyikkel) –, hogy az illető alávetette-e magát nem-átalakító műtétnek. Erre nézve azonban sajnos nem tudok adatot szolgáltatni; ha valakinek pontosabbak az információi, szívesen veszem a kiegészítést.
-szexuális vagy -vesztita?
Eddig tehát foglalkoztunk a biológiai nemmel és a nemi identitással. E kettőtől független (persze alapesetben, gondoljunk a piros Skodára) az, hogy ki mennyire viselkedik úgy egy adott helyzetben, ahogy azt a társadalom – a maga térben és időben épp érvényes normái szerint – elvárja egy férfitól vagy nőtől. Egy időben a „férfiasság–nőiesség” kedvenc témája volt pl. a hajhosszúság, vagy hogy kinek „szabad” fülbevalót hordania, melyik fülében, milyet és hány darabot. És hát, ugye, minden polémiák örök első helyezettje: az öltözködés. Civilizációnkban ugyanis elsősorban nem az alapján döntjük el valakiről, hogy ilyen nemű, hogy milyen a teste, hanem hogy mivel takarja el a testét.
A transzvesztita szó utótagja a latin vestis (ruházat) szóból származik. A kifejezés azt a viselkedést írja le, hogy egy valamilyen neműként számon tartott személy a másik nemre jellemző módon öltözködik.
E ponton tetten érhetünk egy következő butaságot a vizsgált szövegben. Amikor ugyanis azt írja, hogy „a transzvesztita ember (férfi) szeret női ruhákba öltözni, nőiesen viselkedni”, akkor egyúttal azt állítja, hogy a transzvesztitizmus mint viselkedés kizárólag a férfiak privilégiuma. Holott erről szó sincs. Nap mint nap találkozunk olyan nőkkel, akik – ilyen vagy olyan okból – hagyományosan férfiasnak tartott ruhában járnak-kelnek. A definíció alapján ez kimeríti a transzvesztitizmus fogalmát.
A fenti bekezdésből szeretném kiemelni az „ilyen vagy olyan okból” kifejezést. Annak ugyanis számos oka lehet, hogy valaki miért ölt magára a másik nemre jellemző ruhákat. Az egyik ezek közül a „piros Skoda” esete, vagyis amikor az itt tárgyalt jelenségek összeérnek. Ha van egy ember, aki biológiai értelemben nő, ámde ő legbelül férfinak érzi magát, akkor ennek egyik lehetséges megnyilvánulása, hogy identitását külső jegyekkel is kifejezze – magyarán férfiasan fog öltözködni. (Vagy nőiesen, ha fordított az eset.)
Ennek semmi köze ahhoz a betegséghez, amelyet transzvesztita fetisizmus néven tart számon a pszichiátria. Ez egyike az úgynevezett paraphiliáknak; a DSM-IV-TR szerinti kódja F65.1. Kritériuma:
Intenzív szexuális fantáziák, szexuális késztetések vagy magatartás legalább 6 hónapon keresztül ismétlődően, melyet heteroszexuális férfiban női ruhába öltözés vált ki.
Itt tehát csak férfiakról van szó, mégpedig kifejezetten heteroszexuális férfiakról. Ez nem jelenti azt, hogy heteroszexuális nők, illetve homoszexuális nők vagy férfiak esetében elvileg ne fordulhatna elő az a jelenség, hogy a másik nem ruháiba való öltözés szexuális izgalmat okoz – csak éppen a pszichiátria ezt ma nem tartja számon, vélhetőleg azért, mert elenyésző.
Sem a transzneműséghez, sem a transzvesztita fetisizmushoz nincs köze annak, amikor valaki rendszeresen vagy alkalomszerűen a másik nem ruháiba öltözve lép fel mint előadóművész. Ez egy szakma vagy hobbi, amit lehet jól, rosszul és középszerűen művelni, és ami semmilyen szükségszerű összefüggésben sem áll sem a biológiai nemmel, sem a nemi identitással, sem a szexuális orientációval (vagyis hogy valaki milyen nemű partnereket preferál), sem a mentális egészséggel.
Buzi-e vagy?
– kérdezi híres számában Sickratman.
A kérdés egyetlen okból érdekes a jelen téma tárgyalásánál, éspedig azért, mert semmi köze hozzá. Az a kérdés, hogy valaki „buzi-e”, a szexuális orientációját firtatja. Ismételve a fenti definíciót: hogy milyen nemű partnereket preferál. Ez a faktor is független az összes korábban tárgyalt dimenziótól: nincs összefüggésben sem a biológiai nemmel (hiszen vannak meleg férfiak és leszbikus nők), sem a nemi identitással (igaz ugyan, hogy a transzneműek között is akadnak homoszexuálisok, de ez megint a „piros Skoda” esete; a melegek és leszbikusok túlnyomó többségének nemi identitása megegyezik biológiai nemével), sem a köznapi viselkedés (öltözködés, gesztusok stb.) „férfias” vagy „nőies” jellegével.
A többségtől való eltérések fenti módozatai egyetlen szempontból vehetők egy kalap alá, ahogy azt a cikk elején jeleztem is: valamilyen értelemben mindannyian szexuális kisebbségek. Az is, akinek a biológiai neme nem egyértelmű, az is, akinek a nemi identitása, és az is, akinek a szexuális orientációja elüt a „szabványostól”: attól, amit a többség „normálisnak” tekint.
Kisebbséghez tartozni pedig nem jó dolog. Akkor sem, ha az ember valódi és releváns tulajdonsága alapján tartozik oda (pl. valaki ténylegesen transznemű), de akkor sem, ha valamilyen felszínes ítélkezés alapján oda sorolják (pl. lebuzizzák, mert mondjuk nem szeret focizni). Az én értelmezésemben e jelenségre mutat rá Sickratman száma: a hülyeségre, amire – mint láttuk – van orvosság.
Ez is pszichológiai téma, persze, de ennek több köze van a fasizmus lélektanához, mint a szexualitás bármely aspektusához.
Utolsó kommentek