Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Schrödinger alsógatyája

2013.03.27. 19:52 Birtalan Balazs


 

Isten állítólag még csak-csak megismerhető, de a mosógépek titkai kifürkészhetetlenek. Ezzel a mély igazsággal ma ismét szembesültem, és nem mellesleg három pszichológiai jelenséget is megfigyelhettem önnön viselkedésemben. Ezeket szeretném most megosztani.

Él-e a macska?

 
gatya.jpgÁllok a lejárt mosógép mellett. Ki kéne kapcsolni... Fel kéne nyitni a tetejét, aztán kinyitni a dobot is, hogy ki lehessen teregetni... Csakhogy ebben az esetben végérvényesen szembesülnöm kéne azzal a ténnyel, amelyre nézve most még jóleső bizonytalanságban tarthatom magam: a piros, bordó és narancssárga pólók, gatyák és törölközők a) vagy még mindig pirosak (bordók, narancssárgák), b) vagy pedig az egész cucc holmi gusztustalanul megfakult rózsaszínes árnyalatú lett. No igen, mert történelmileg úgy alakult, hogy a piros mosáshoz a mosópor és az öblítő mellé fehérítő tevődött.

És most nézem a gépet, próbálom bűvölni: „Nem, nem ment tönkre egy csomó ruha...” De kinyitni nem merem; amíg lehet, igyekszem megőrizni a ruhák szuperpozícióját; nem akarom megkockáztatni, hogy elpusztuljon Schrödinger macskája...

...aztán persze csak kinyitom (a macska él: a cuccok színe semmit nem fakult; lehet, hogy írni kéne a fehérítő gyártójának), és teregetés közben azon tűnődöm, hogy vajon mennyire általános ez a jelenség.

Hányszor, de hányszor fordul elő, hogy késleltetjük az esetleges rosszal való szembenézést, valamiféle gyermeki hiedelembe kapaszkodva: „Ha nem tudok róla, akkor nincs úgy!” Elég, ha csupán arra gondolok, hogy én magam hány kliensemmel játszottam el, hogy „nyisd már ki végre azt a rohadt dobozt, és nézz szembe azzal, hogy a macska esetleg halott”.

Volt, hogy a doboz kinyitása azt jelentette, hogy egy régóta hurcolt tünettel el kellett menni az orvoshoz, megbizonyosodni arról, hogy van-e szervi oka, vagy „csak” pszichés eredetű. Volt jó párszor, hogy a dobozban a HIV-teszt eredménye rejtőzött. Megesett, hogy a macska konkrétan egy párkapcsolat volt: arról kellett eldönteni, hogy él-e még egyáltalán, vagy halott, és ezért jobb eltemetni. A „valóban olyan boldog volt-e a gyerekkorom”, „tényleg olyan aranyember-e az én férjecském”, a „milyen is valójában a szexuális orientációm” – ezek mind ugyanilyen kérdések: ha egyszer kinyitjuk a dobozt, semmi nem garantálja, hogy odabent azt a választ találjuk, amit remélünk.

Ugyanakkor tény, hogy a legjobban szigetelt doboz is egy idő után átengedi a hullaszagot. Akármilyen ügyesek is az élethazugságaink, egy szép napon kiderül, ha szívünk mélyén döglött macskákat dédelgetünk.

Jobb ezzel időben szembenézni. 

Hülye döntések

 
Fentebb azt írtam: a fehérítő a mosógépbe tevődött. Ne szépítsünk: én tettem bele. No nem a piros mosáshoz – ennyire azért még nem vagyok súlyos eset. Az eggyel korábbi fehér „előmosás plusz mosás” programhoz tettem bele; kommentben várom a mosógépszakértők magyarázatát arról, hogy miért maradt a fehérítő a rekeszében. Mert hogy benne maradt.
 
Ezt én történetesen nem vettem észre, sem a fehér cuccok kiteregetésekor, sem azt követő három napban. Még ma reggel sem, amikor belapátoltam a gépbe a piros holmikat. Még akkor sem, amikor lezártam a dobot. Sőt akkor sem, amikor beadagoltam a mosóport és az öblítőt. Akkor vettem észre, hogy a fehérítős rekeszben lötyög valami (értelemszerűen a fehérítő), amikor csuktam le a mosógép tetejét. Tessék elképzelni: éppen csukom le a tetőt, már benne van a mozdulat a kezemben, amikor a szemem sarkából észreveszem, hogy...

És itt jött a döntéshelyzet. Elindítsam-e a gépet, vagy sem?

Az egyik verzió, hogy nem indítom el, hanem felnyitom újra, és eltüntetem a fehérítőt a rekeszből. Csakhogy ez nem olyan egyszerű: szivattyú és egyéb instrumentumok (továbbá műszaki érzék) hiányában ezt csak úgy tudom megoldani, ha fejre állítom a tartályt, ezzel viszont a fehérítővel együtt kiborítom a mosóport és az öblítőt is. Vagyis mindkettőből – sőt mindháromból – elpocsékolok egy adagot, a semmiért. (Ráfordított idő: max. 10 perc.)

A másik verzió, hogy ugyancsak nem indítom el, hanem kirámolom a piros ruhákat a gépből, és berakok egy adag fehéret, hadd fehérítődjék kedvére – már ha épp a mosógép úri kedvében úgy dönt, hogy ezúttal kivarázsolja a fehérítőt a rekeszből. (Ráfordított idő: max. 3 perc.)

Mint az előzményből kiderülhetett, a harmadik verzió mellett döntöttem: elindítottam a gépet. És ez racionálisan nézve a legrosszabb döntés volt, amit hozhattam. Nézzük, miért!

Közgazdaságilag nézve egy döntés akkor racionális, ha azzal maximalizálom a hasznot, vagy legalábbis – mint esetünkben – minimalizálom a kárt. Itt anyagi vonatkozásban kétféle kár valamelyikével kellett szembenéznem: a) vagy kárba megy valamennyi mosószer (és öblítő és fehérítő), b) vagy tönkremegy egy adag ruha.

Egyértelmű, hogy a kárminimalizálás a 2. verzió választásával történik. A szennyestartóban volt is elég holmi egy újabb fehér mosáshoz: ha kicserélem a gép tartalmát, semmilyen veszteség nem ér.

Az 1. verzió esetén a veszteségem forintosítható. Ki van zárva, hogy precízen lemérjem, kiszámoljam és visszaosszam, de úgy tippelem, hogy egy adagnyi mosószer (stb.) elvesztése mintegy száz forint mínuszt jelentett volna. Pluszmínusz ötven forint. Amennyiben valamiért fontos nekem, hogy éppen most éppen a piros cuccaim mosódjanak ki, akkor ez egy megfizethető többletköltség.

A 3. verzió esetén azonban – ha a végeredmény történetesen egy halott macska – az anyagi kár több ezer forint lehet, nem is beszélve az érzelmi veszteségről, amit egyik vagy másik kedvelt ruhadarab tönkremenetele jelenthet. A megtakarított idő (3 avagy 10 perc) jelentéktelen; a mai időbeosztásomban ez a 3 vagy 10 perc nem osztott és nem szorzott volna.

irracionalitas.jpgKi az a hülye, aki ilyen esetben ezt a megoldást választja?! Én, mint tudjuk. És úgy tippelem: sokan mások. És e tippem két pszichológiai jelenségre mutat rá.

Az egyik: az egyébiránt racionálisan tökéletesen leírható helyzetekben is hajlamosak vagyunk irracionális döntést hozni. Ez gazdagon adatolt pszichológiai tény, nem is akarok sok szót vesztegetni rá. Aki azt a naiv hiedelmet táplálja magában, hogy ő racionális lény (LOL), az olvassa el Mérő László néhány művét vagy Stuart Sutherland Irracionalitás című kötetét.

A másik egy szociálpszichológiai jelenség, amire most elegáns volna szakszerűen hivatkozni, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hívják, hogy egyáltalán hívják-e valahogy, és hogy hol olvastam róla. A jelenség arról szól, hogy ha mi valamilyenek vagyunk, avagy valahogyan gondolkodunk, akkor szeretjük azt feltételezni, hogy a többség is ugyanilyen, illetve ugyanígy gondolkodik. „Igaz ugyan, hogy adót csalok – de hát mindenki ezt csinálja.” „Hiszek Istenben (változat: ateista vagyok) – mint az emberek általában.” „A helyemben minden épeszű ember azt csinálná, amit én.”

Ez természetesen illúzió. Bizonyítékul legfeljebb egy reprezentatív felmérés szolgálna. No de vajon ki és miért készítene reprezentatív felmérést arról, hogy az emberek hány százaléka indítaná el a piros mosást a bent maradt fehérítővel? Ilyen felmérés nem készült és nem fog készülni. Marad az önmegnyugtatás: „Sokan mások.”

Azaz amellett, hogy hülye voltam, legalább magányosnak nem kell magamat éreznem.


[A félreértések elkerülése végett: a piros mosás során (sajnos) eltűnt a fehérítő, és (szerencsére) nem fehérített. Hogy miért, illetve miért nem: számomra örökrejtély marad.]




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 9 komment «




Címkék: szociálpszichológia irracionalitás struccpolitika Mérő László Schrödinger macskája Stuart Sutherland

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr865176528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.03.27. 20:59:56

A jóisten hagyta ott a fehérítőt majd tüntette el, hogy megírhasd ezt a remek cikket.

TH 2013.03.27. 21:45:39

Nem szeretek költői túlzásokba esni, de egyrészt tudom, hogy szereted, ha dícsérnek, másrészt ez a poszt minden szempontból a tökéletesség határát súrolja. Zseniálisan közelít meg egy témát, amit - azt hiszem - mindannyian ismerünk saját magunkon keresztül, humoros és szórakoztató, több szintje van a történetnek (hiszen koncentrálhatunk csak a mosás történetére, és arra, hogy milyen hülye döntést hoztál :D), és a gördülékeny stílus csak hab a tortán. Említettem már, hogy novellákat kéne írnod?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.03.27. 22:06:23

@KKKKKKK: @TH: Valóban szeretem, ha dicsérnek, jólesik. :) Köszi! :))

tuzko 2013.03.28. 13:15:26

Veszélyesen élsz! Hiába, kockáztatni tudni kell! :)

motacilla 2013.03.29. 14:50:14

Nem tudom, észrevettétek-e, hogy hősünk őszite feltáró vallomásában rögzítette, hogy a legkevésbé racionális megoldást választotta, és noha közgazdaságilag a kárminimalizáláshoz vezető út egyáltalán nem ez lett volna,az eredmény a következő: nem pocsékolt időt, nem veszett kárba se mosópor, se öblítő (sőt, a fehérítő is valahogyan hasznosult, de kárt nem tett), és a piros ruhák is sértetlenül, tisztán kerültek ki a mosógépből.
Ha ehhez még hozzáveszem ezt a remek kis posztot, akkor kiderül, hogy a megoldása maximalizálta a hasznot. Az olvasók nyeresége nem forintosítható - tehát megfizethetetlen :-) :-) :-)
Tiszta happy end, mint a mesében!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.03.29. 15:00:21

@motacilla: Miután élesítettem a posztot, akkor jöttem rá, hogy kifelejtettem belőle valamit, csak már lusta voltam átírni: arra akartam még rámutatni, hogy a végeredmény visszamenőleg nem változtatja meg a racionalitási mátrixot. Régi poén, hogy hibás premisszákból téves következtetéssel _lehetséges_ jó eredményre jutni. Azonban a jó eredmény nem teszi igazzá a premisszákat és nem teszi helyessé a következtetést.

Jelen esetben az irracionális lépés PLUSZ a szar minőségű öblítő :D szorzataként jött ki - esetlegesen! - a maximált haszon. :)

Papp Evelin 2013.04.14. 02:11:36

,,Akármilyen ügyesek is az élethazugságaink, egy szép napon kiderül, ha szívünk mélyén döglött macskákat dédelgetünk." Ez a mondat mellbevágó volt. Bár gondolom ez volt a cél. Egyébként egyetértek az előttem szólókkal, remek cikk!