Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

7. séma: Sérülékenység–veszélyeztetettség

2014.07.27. 13:59 Birtalan Balazs


 

galamb.jpg(A mellékelt képen piros X-szel jelölt galamb bármelyik pillanatban szívinfarktust kaphat, és ez nagyon komoly következményekkel járhat. De erről majd később.)

Kezdjük egy idézettel:

Élet: nemi érintkezés útján terjedő fertőző betegség, melynél a halálozási arány 100%.”

Fogalmam sincs, mi az idézet forrása, de szinte mindegy is. A gondolat, miszerint a halál elidegeníthetetlenül hozzátartozik az élethez, az emberi kultúra legnagyobb közhelye, és a legváltozatosabb formákban találkozunk vele nap mint nap, közmondásoktól internetes bölcsességeken át a legmagasabban kvalifikált szépirodalomig.

Az tehát, hogy előbb-utóbb mind meghalunk, tény. Az is világos, hogy e ténynek általában kevéssé szoktunk örülni. Mi több, az egzisztenciális pszichoterápia arra is rámutat, hogy hétköznapi szorongásaink jelentős részének forrása nem más, mint a – többnyire nem tudatosult – halálfélelem. Ha viszont így van, ha ez ilyen általános, akkor miért nem egyetemes emberi tulajdonságról beszélünk? Miért egy bizonyos sémáról, amelyről tudjuk, hogy az egyes emberben vagy kialakul, vagy nem?

Azért, mert az életünket átszövő halálszorongás nem válik mindannyiunknál szervezőelvvé, azaz nem uralja szükségszerűen a viselkedésünket. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, ki kell alakulnia bennünk egy olyan kognitív–érzelmi mintázatnak, amely megakadályozza, hogy teljes életet éljünk, s mint ilyen, érthető okból kap helyet a Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartományban. A séma neve Sérülékenység–veszélyeztetettség; betűjele Vh, az angol Vulnerability to Harm or Illness kifejezés alapján.

 

A világ veszélyes


A fentieknek látszólag ellentmondva, a Vh séma központi gondolata nem a halál, hanem általában a katasztrófa. Ez lehet bármilyen szörnyűség: betegség, természeti csapás, bűncselekmény, baleset, anyagi csőd, idegösszeomlás, megőrülés stb. Valami, ami rajtaütésszerűen bármikor bekövetkezhet, és ha itt lesz, akkor nem tudunk megbirkózni vele.

A sémához tartozó érzelem a szorongás. Van, akinél ez enyhe félelmet jelent; van, akinél komplett pánikrohamot.

Az, hogy mindeme rettegés végső gyökere valójában az ember eredendő tehetetlensége a múlandósággal szemben, csupán egy értelmezési lehetőség, amely nem következik a sématerápia belső rendszeréből. A sématerápia csak annyit mond, hogy Vh sémával a világot nem egy kellemes, biztonságos, barátságos helynek látjuk, hanem kifejezetten veszélyesnek, ahol bármely sarokból ránk vetődhet valami olyan borzalom, amellyel szemben képtelenek leszünk megvédeni magunkat. Ne feledjük: a II. sématartományban járunk, amelynek lényege olyan elemi szükségletek deficitje, mint az autonómia, a kompetencia és az én-azonosság érzése.


Gyerekkorból tudjuk


Azt, hogy a világ veszélyes, gyerekkorból tudjuk. A Sérülékenység–veszélyeztetettség sémának alapvetően háromféle eredete lehet.

Az egyik lehetőség a trauma: ez esetben valóban ért minket kiskorunkban valami olyan csapás, amellyel szemben húsba vágóan átélhettük a tehetetlenségünket. Engem például úszni nem tudó kölyökkoromban a Noki nevű rosszfiú váratlanul és ok nélkül belökött a Balatonba a lellei stégről, és jóllehet a víz ott bajosan lehetett mélyebb fél- vagy egy méternél, azon rettenetesen hosszú idő alatt, amit a víz alatt töltöttem (nem tudom, öt másodperc volt-e vagy negyven), ötéves létemre egy pillanat alatt egzisztencialista filozófussá értem, és pontosan tudtam, hogy itt most nekem harangoztak. Ettől kezdve meg evidens tudásom volt arról, hogy az élet és a világ egy hatalmas, ámde ingatag stég, és bármelyik pillanatban mögém lopakodhat – atrocitás, betegség, baleset vagy nyilvános megaláztatás képében – egy vicces kedvű Noki, és beletaszíthat az ismeretlen mélységbe. Vagyis ez a kezdeti tapasztalat jó alapul szolgált nálam a séma kialakulásához. Ha ilyen élményből az ember aztán többet is begyűjt, a séma megszilárdul, és viselkedésformáló tényezővé válik. (Tegyük hozzá, hogy a további tapasztalatok már nem okvetlenül teljesen véletlenszerűek: meglévő sémáink tudattalanul is úgy irányítják lépteinket, hogy elébe menjünk olyan élethelyzeteknek, amelyek aztán jó eséllyel megerősítik a sémát.)

A téma megértéséhez egy saját versem idézésével szeretnék hozzájárulni. Akinek ennyi személyesség túl sok, vagy nem szereti a verseket, nyugodtan ugorja át.

Nem a méret számít


ami biztos
a szürke és a por

gyárudvar
folyton ez ugrik be

pedig kizárt
hisz gyárudvaron
nincs gyümölcsfa se szőnyegporoló

mégis ez ugrik be
gyümölcsfa vagy szőnyegporoló

ülök
a kettő közül valamelyiken
magamra hagyva
lábam lógatom
és bőgök tehetetlenül

ez ugrik be
lábam lógatom és bőgök tehetetlenül

pedig kizárt
mert a szürke és a por legfeljebb egy építési telek lehet
alig pár utcával kijjebb az Ismert Világtól
és építési telken
nincs gyümölcsfa se szőnyegporoló
akkor viszont miről lógatom a lábam

ami biztos tehát
a szürke és a por
és hogy bőgök
magamra hagyva
tehetetlenül

a nagyfiúk megvertek-e
mielőtt röhögve továbbálltak
harmincöt év után egyrészt kinyomozhatatlan
másrészt mindegy hisz a lényeg
hogy magamra hagytak bőgve
a szürkében a porban
kívül az Ismert Világ határain

a nagyfiúk osztálytársak
sem idősebbek se nagyobbak
de közhely hogy nem a méret számít
a nagyfiúk mindig nagyfiúk voltak és maradnak

és baktatok minap kifliért a boltba
a sarkon három kölyök villog menő cuccban
osztják az észt fennhangon
talán ha tízévesek
de vitathatatlanul nagyfiúk

és visszarettenek
vissza harmincöt évet
a gyárudvarra ami nem gyárudvar
s bár faarccal somfordálok el a nagyfiúk mellett
valójában a gyümölcsfán vagy szőnyegporolón ülök
ami nem gyümölcsfa nem szőnyegporoló
lábam lógatom
ugyan miről
bőgök tehetetlenül
kívül az Ismert Világ határain
magamra hagyva
a szürkében
a porban


A másik lehetőség az, hogy trauma nem történt ugyan, a szülők azonban folyamatosan lebegtették a gyerek előtt a trauma lehetőségét. A gyakorlatban ez egyszerűen túlaggódásban nyilvánul meg. Anya és apa folyamatosan azt kommunikálják a gyerek felé, hogy „kicsi vagy, törékeny vagy, borzasztóan kell vigyázni magadra, úristen, nehogy baj legyen (de hát úgy is lesz, szegénykém)”.

A féltő szavak mellett szerepet kaphatnak a keretek és szabályok, amelyek révén a gyereket rövid pórázon tartják: iskola után egyenesen haza kell mennie, és mivel anya tuja, hogy az út 17 percig tart, ha – egyébiránt jövőre érettségiző – magzata 19 perc alatt ér haza, biztosra vehető a számonkérés, amelynek elsődleges narratívája nem a „rossz vagy”, hanem a „jaj, halálra izgultam magam”. Buli, tábor, kirándulás és egyéb pokoli elfoglaltságok természetesen fel sem merülhetnek. Születésnapra esetleg eljöhet néhány osztálytárs kakaózni, de lehetőleg hozzák magukkal az oltási könyvecskéjüket.

Satöbbi, satöbbi. Felnőtt korára a gyerek megtanulja, hogy jobb neki, ha ki se teszi a lábát a lakásból; biztonságot – ha ugyan – csak az anyja szoknyája nyújthat neki.

A harmadik lehetőség, hogy nincs trauma, a szülők sem óvták túl a gyereket – de egyszerűen elé élték, hogy a világ igenis veszélyes hely. Vagyis a szülők valamelyike (vagy mindkettő) olyan viselkedésmintát nyújtott a gyereknek, hogy azt modellként véve óhatatlanul kialakult benne is az adott viselkedést generáló séma.

Tudjuk, hogy ez a sémavezérelt viselkedés alapvetően háromféle lehet:


Elfogadás, elkerülés, túlkompenzálás


Aki elfogadja a Sérülékenység–veszélyeztetettség sémát, annak az élete valódi rettegés. És mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ez így maradjon. Kéjesen veti rá magát a terrorcselekményekről, légi katasztrófákról, új járványokról szóló hírekre; számára ez az a drog, amelynek napi adagolása révén szinten tarthatja (sémájával azonosított) önmagát.

Társaságban előszeretettel mesél orvosi műhibákról, és jóleső borzongással hallgatja mások „lerobbantunk a préri közepén, és a legközelebbi település harminc kilométerre volt” jellegű történeteit. Nettó jövedelme valós nagyságától teljesen függetlenül attól szorong, hogy tönkre fog menni, a híd alá kerül, éhen hal. Vagy ha nem az „anyagiak”, hanem az „egészség” nevű hangszeren játssza ugyanezt a dallamot: hiába kapja kézhez a sokadik orvostól a sokadik negatív leletét, lelke mélyén tudja, hogy a kivizsgálás nem volt pontos, nem volt teljes, valamit félrenéztek, összecserélték a leleteit, és valójában igenis ott dolgozik benne a halálos kór. Vagy ha nem benne, akkor a házastársában. Vagy a gyerekében. Vagy valami ilyesmi...

A séma elkerülője nem megy olyan helyekre, amelyeket nem tart tökéletesen biztonságosnak. Konkrét fóbiákat alakít ki: betegesen fél a kutyától, póktól, zárt helyektől, nyílt terektől, közlekedéstől. A mértékben itt is hatalmas egyedi különbségek lehetnek: amíg a skála egyik végén csak az van, hogy „este nem megyek le egyedül vásárolni”, addig a másik végén egy gyakorlatilag zombi életforma található: az egyén ugyan él, vegetál, de nem megy sehová, nem találkozik senkivel és nem csinál semmit – mert így talán megóvhatja magát a veszélytől. Ellenben igen szép forgalmat biztosít a nyugtatókat, szorongáscsökkentőket és altatókat forgalmazó gyógyszercégeknek.

A veszély elkerülésének egy másik módja a mágia alkalmazása. Ez alatt most nem Harry Potter világára gondolunk, hanem a kisgyermekkori gondolkodás egy sajátosságára. Ebben a gondolatvilágban minden mindennel összefügg, ezért látszólag teljesen értelmetlen cselekedetek ártó vagy védő hatással bírhatnak. Ismét egy verset idézek illusztrációnak, mégpedig édesapám, Birtalan Ferenc Csak kékre lépj című kötetének címadó darabját:

Ugrató


Díszburkolat, színes kövek,
csak kékre lép egy kisgyerek:

          nagykanál és villa kés
          krumpli fő estére kész
          kés villa és a nagykanál
          jó annak aki megtalál
          kés nagykanál a villa és
          vacsora lesz estére kés
          nagykanál fő a krumplival
          ha nem harapsz rá nem zavar
          aki vigyáz s csak kéket ér
          megkapja azt mit érte kér
          kanál kell krumpli villa kés
          kék kék után nincs tévedés
          asztalon krumpli kés kanál
          míg kék a kocka nincs halál


Három órakor, álomidőben
hova szaladhatsz, kisfiú, tőlem?


„Míg kék a kocka nincs halál” – az ilyen, félig-meddig tudatos rítusok sok gyerek életében megjelennek egy időben, főleg akkor, amikor a külső környezet valamiért kiszámíthatatlanná válik számukra (iskolába kerülés, új tanító néni, iskolaváltás, kistestvér születése, szülők válása, egy családtag halála stb.). Legtöbbjüknél azonban a fejlődés során ez magától visszaszorul, és kialakul a képesség a vélt és valós veszélyek megkülönböztetésére, illetve az utóbbiakkal szembeni ténylegesen hatékony védekező mechanizmusok kiépítésére.

Akinél azonban kialakul a Vh séma, az felnőtt korában is számos mágikus rítussal, kényszercselekedettel próbálja kiszámíthatóvá és biztonságossá tenni az őt amúgy fenyegető világot, és elhárítani a bajt oly módon, hogy az írómappát az asztal szélével párhuzamosan teszi le (lehetőség szerint a sarokra, mindkét széltől egyforma távolságra); és lehet, hogy ezt leplezendő, a tollat feltűnő lazasággal dobja rá a mappára – ahogy esik, úgy puffan –, de a lelke mélyén örül, ha sikerül vele a mappa mértani közepére találnia. (Igen, a klienseim most nyugodtan röhöghetnek.)

Aki túlkompenzálja a Vh sémát, annak is a világ veszélyessége a szervezőelv az életében – csak épp a veszélyekre ő látványosan fittyet hány. Hangsúlyozom: látványosan. Extrém sportokat űz, túlélő túrákra jár, de legalábbis kigombolt kabáttal és sapka nélkül jár télvíz idején. Ő dacol a veszéllyel, szembeszáll vele – és éppen ezáltal tartja középpontban, marad rabja, ahelyett, hogy szabadon, autonóm módon élne.


Egy biztonságos világ felé...


Fent már volt egy félmondatnyi utalás arra, hogy merre van a kijárat ebből a hiedelemrendszerből: „kialakul a képesség a vélt és valós veszélyek megkülönböztetésére, illetve az utóbbiakkal szembeni ténylegesen hatékony védekező mechanizmusok kiépítésére”.

Túl a séma gyerekkori eredetének feltárásán, illetve a múlt és jelen tudatos szétválasztásán, a Sérülékenység–veszélyeztetettség séma gyógyítása során ez a két tényező a terápia két oszlopa: annak fokozatos beláttatása, hogy a baj bekövetkeztének esélye lényegesen alacsonyabb, mint amekkorának azt a kliens becsüli; illetve felkészülés arra, hogy amennyiben valamilyen baj tényleg bekövetkezik, akkor melyek azok az adaptív megküzdési stratégiák, amelyeket a kliens képes alkalmazni. Utóbbi jellegzetes viselkedésterápiás feladat, amelyben az elkerülő és túlkompenzáló viselkedések szisztematikus leépítése mellett szerepet kaphat valamely szorongásoldó technika elsajátítása is.

Ami az előbbit illeti, vagyis a valószínűség becslésének módosítását, ez vegytiszta kognitív munka. A sémában érintett klienseimnek ilyenkor szoktam elmesélni az infarktusos galamb történetét, ami egyébként nekem magamnak – mint a fentiekből kiderülhetett: e séma által érintettnek – is nagy segítséget jelentett a saját félelmeimmel való megküzdésben.


Az infarktusos galamb


A galamb madár, és mint ilyen, gerinces állat. E minőségében rendelkezik vérkeringéssel és az azt pumpáló szívvel. Márpedig akinek szíve van, az szívinfarktust is kaphat. Előjel nélkül, bármikor. Igaz ez a galambra is, amely épp a fejed fölött száll el. Márpedig ha egy épp a levegőben lévő galamb infarktust kap, akkor egyetlen viselkedés várható el tőle: lezuhan.

Képzeld csak el: sétálsz az utcán, gondtalanul dudorászva, és egyszer csak a magasban repkedő galamb infarktust kap, lezuhan, és egyenletesen gyorsuló sebességgel, teljes testtömegével talál téged fejen. Hogy beszakad-e a koponyád, és ettől halsz meg közvetlenül, vagy az autó gázol el aztán, amely alá az agyrázkódásod következtébe bezuhantál, már nem számít. A lényeg, hogy a végzet lecsapott rád – egy a fejedre zuhanó, infarktusos galamb képében.

Megtörténhet? Meg – ez egy pillanatig sem vitás. Hogy hány tényezőnek kell egybeesnie ahhoz, hogy ez megtörténjen, s hogy e tényezőknek mekkora az esélyük egyenként, illetve egymással összeszorozva, egyelőre hagyjuk. A lényeg, hogy az infarktusos galamb általi halál elvileg egyike a minket fenyegető lehetőségeknek. Jogos igény tehát, hogy védekezzünk ellene. De hogyan?

Az egyik, amit tehetünk, hogy imádkozunk a galambok tartós, jó egészségéért, és bízunk abban, hogy a Gondviselés erős szívvel és hosszú élettel áldotta meg őket.




A másik, ennél pragmatikusabb lehetőség, hogy éjjel-nappal, télen-nyáron, esőben és napsütésben nyitott esernyővel a fejünk fölött közlekedünk. Az infarktusos galamb ugyan jó eséllyel átszakítja majd az ernyőt, de az tompít annyit a madártest zuhanásán, hogy kisebb sérüléssel megúszhatjuk.

Megvan hát a megoldás – vagy mégsem?

Az a baj az állandó ernyőtartással, hogy sokba kerül. Nem pénzben, hanem energiában. Fárasztja a kart, ami hagyján, de lefoglalja a kezet, és így számos tevékenységtől elesünk. A remélt haszon (pontosabban az elhárított kár) nyilvánvalóan felbecsülhetetlen, mégis legtöbben úgy érezzük: túl nagy ez a biztosítási költség ahhoz, hogy megfizessük. Ha azt mérte ránk a sors, hogy egy infarktusos galamb okozza a vesztünket, ám legyen, de járkáljon emiatt nyitott ernyővel egy életen át az, akinek hét anyja van. Inkább a halál.

És ez a lényeg, amit meg kell értenünk. Az univerzum törvényeinek szeszélyes összjátékának következtében elvileg bármilyen esemény bekövetkezhet, ha még oly csekély valószínűséggel is. Miközben olvasod ezt a szöveget, a monitorod részecskéi minden további nélkül átrendeződhetnek három leveli békává, akik brekegve tovaugrándoznak. Ennek valószínűsége erősen a nullához tart (bár nem nulla). Ennél sokkal valószínűbb, hogy előbb-utóbb meghalsz. (Ennek valószínűsége pontosan 1.)

Életünket e két valószínűség – a „szinte semmi” és a „tökéletesen biztos” – között lavírozva kell leélnünk. Lavírozás közben vannak értelmes lépések, amelyeket megtehetünk bizonyos veszélyek elhárítása érdekében, és amelyeket érdemes is megtennünk. Amit minden esetben mérlegelnünk kell, az két tényező: 1. a veszély bekövetkeztének tényleges esélye (szemben a sémáink sugallta intuícióval), illetve 2. a biztosítás költsége.

Tűz-, víz-, földrengés- és lopáskárra általában érdemes bebiztosítani a házat. Ha viszont a biztosítási ügynök felajánlja a földönkívüliek támadása esetére szóló kiegészítő biztosítást is, akkor arra – jelenlegi ismereteink alapján – racionális válasz mind a „köszönöm, ezt a pénzt inkább olyasmire költöm, ami élvezetesebbé teszi az életemet”, mind a „menj te a fenébe”.

Ugyanezen két mondatot időről időre elmondhatjuk a saját sémáinknak is, ha azok olyan viselkedésre akarnak épp rávenni, amelyek a fájdalom csökkentésével hitegetnek ugyan, valójában azonban elzárnak minket az élet élvezetétől, az autonómiától és a boldogságtól.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 15 komment «




Címkék: vers halál szorongás veszélyes halálfélelem elfogadás rítus elkerülés séma sématerápia túlkompenzálás sérülékenység-veszélyeztetettség Birtalan Ferenc mágikus gondolkodás halálszorongás egzisztenciális pszichoterápia

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr56548675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2014.07.27. 16:09:03

Ráismertem a gyerekkoromban kialakult sémára. Most röhögök azon, hogy az infarktusos galamb veszélyesebb, mint a kőszáli sas, de a sémát tényleg kezelni kell. Az ismeretségi körömben nagyon sok olyan ember van, akin látszik, hogy ez volt a vezérelv a nevelésében, ezt adja tovább.

Piiistu · http://www.soternyelviskola.hu/ 2014.07.28. 09:17:28

Aztán leesik egy másik galamb, nem a piros ikszes.

Vakmacska 2014.07.29. 12:28:03

Az abszurd humor amúgy szintén kiváló a kezelésben: az infarktusos galamb már-már Monty Python-i magasságokban szárnyal. A röhögés úgyszintén - általában a szorongásokra a röhögés és az abszurd kiváló, magam is éltem vele legrémesebb kamaszkoromban, örök hála A.-nak, hogy megtanította nekem, és segített elviselni akkori magamat.

(amiben ráadásul voltak infarktusos galambok, valódiak, amik nem segítettek a továbblépésben)

Köszi!

Kanyó Zsuzsa 2014.07.30. 12:59:44

@Kanyó Zsuzsa: @Vakmacska: Nekem mindig segít a Sorskönyv. Ha fölismerem, hogy mi a baj,a betegség, már nagy lépést tettem az öngyógyítás felé.

lampas_mano 2014.08.01. 21:04:36

Én nagyon nyugodtan röhögök, ennyit talán még soha, mint ezen a cikken, egyhuzamban :)
"járkáljon emiatt nyitott ernyővel egy életen át az, akinek hét anyja van" - nem kettő? (Már nagyon várom a könyörtelen mércék, túlzott kritikusság sémáról szóló cikket :D )

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.08.01. 22:08:21

@lampas_mano: Örülök. :)

"Nem kettő?" - Az eredeti mondásban kettő. Csak minekutána tisztelem azokat a leszbikus párokat, akik közös gyereket nevelnek, egyszer csak elkezdett nem vicces lenni nekem ebben a kontextusban a "két anyja van" fordulat. Miközben maga a poén tetszik. Szóval önkényesen átalakítottam.

Az a séma sajnos még várat magára. Az utolsóelőtti a sorban...

Trendl András 2014.08.02. 17:56:59

És az milyen séma, hogy pszichiátriai beteg vagy, és a valóságban rajtad van a kommunista titkosszolgálat? 1. Tényleg veszélyben vagyok. 2. Senki nem hisz nekem. 3. Tényleg nem értem, hogy ennek a perverzión kívül mi értelme van. Mi? Hát ki a faszom vagyok én, hogy bárkinek számítsak valamit? Vagy aki bármiről is tehet? Sok mocskos rohadt geci féreg.
De egyébként talán a blog olvasóinak is feltűnt, hogy mi történik ebben az országban. Az 50-es években ha valakit elvittek a GULAG-ra, akkor kurvára mindegy volt, hogy van-e ilyen sémája vagy nem, mert elvitték a GULÁGRA. Remélem tetszik érteni a problémát. A bulizó külföldieknek, szívesen mondanám, hogy welcome to Belurusia the land of freedom! Ja nem, Hungary, bocs. Meg a fiataloknak is, bulizni azt igen, de tüntetni nem. Ha meg majd betiltják a bulizást is akkor lehet szídni az ellenzéket meg a zsidókat, meg a cigányokat és a pirézeket.
Szóval séma ide vagy oda, lehet valaki ténylegesen veszélyben.

Trendl András 2014.08.02. 18:00:34

Egy kis politika, tudom, hogy nem illik, de leszarom ahogy a hatalom a törvényeket. Ha nem tetszik törlitek, nem fogok érte haragudni. magyarnarancs.hu/narancsblog/az-allam-en-vagyok-orban-tusnadfurdon-megint-kijelolte-magyarorszag-utjat-91083

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.08.02. 20:35:29

@Trendl András: Ahogy a klasszikus mondás tartja: "Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nem akarnak elkapni."

Valóban létezik olyan, hogy valakit ténylegesen üldöznek és/vagy megfigyelnek. Ez azonban nem pszichológiai téma.

Ez a blog viszont pszichológiai jelenségeket vizsgál - többek között azt, hogy hogyan értelmezhető, amikor valaki AZT HISZI, hogy üldözik/megfigyelik, ANNAK ELLENÉRE, hogy a valóságban erről nincs szó.

A sématerápia rendszerében ez a Bizalmatlanság-abúzus séma, amelyről - két részben - itt olvashatsz:

sorskonyvnelkul.blog.hu/2013/11/10/bizalmatlansag_abuzus

sorskonyvnelkul.blog.hu/2013/11/30/bizalmatlansag_abuzus_423

JoeP · http://mivanvelem.hu 2014.08.02. 20:49:41

Ez az írás érdekes darab volt a sorozatban. A személyes részek - a két vers - elgondolkodtattak, sokat segítettek. Ha lehet, bátorítanám ezt a megvilágítási formát.

swarbli 2014.08.07. 09:32:07

Az létezik, hogy az ember életszakasztól függően más és más reakciót vesz elő. Úgy értem, mondjuk ifjú korában túlkompenzál, majd mikor neki is gyerekei lesznek, akkor a felelősségtől terhelve átlép az elfogadók-elkerülők táborába?
Nagyobbik gyerekeim 7 évesek. Sajna érzésem szerint már "sikeresen" beléjük neveltem a sémát. (Csecsemőkorukban az értelmetlen biztonsági felszereléseket árusító boltok gyakorlatilag belőlünk éltek.) Van visszaút?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.08.07. 16:10:51

@swarbli: A megküzdési stílusok valamelyike általában jellemző ránk, de szinte sohasem kizárólagos, és ennek megfelelően eltolódás is lehet e téren az élet során.

"Visszaút" szerintem nincs, de előre vivő van, és ezen az úton ott van a sémák gyógyulásának lehetősége is. :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.08.16. 04:41:00

Egy komment és egy kérdés.
A komment: a levelibékákká átrendeződő monitor mindent visz, csak harmadszori próbálkozásra tértem annyira magamhoz a röhögésből, hogy tovább tudjak olvasni.
A kérdés: érdekes volt a szösszenet az asztallapal párhuzamos dossziéról vagy miről. Minden ehhez hasonló kényszercselekvés-féleség visszavezethető valami ilyen sémára? (Esetleg mindegyik pont erre?)

Olyan házastársat sikerült kifognom, akivel nem egyeznek a személyes sérüléseink, azaz egyrészt külső reflexió vagyunk egymás számára, amolyan ellentétel-segédeszköz, másrészt mivel a másik hülyeségei nem működnek triggerként, viszonylag könnyedén is viseljük kölcsönösen mindet. (És indoklunk is, "én ezt most megigazítom, mert így nincs mind a két foteltól egyenlő távolságra, és ez nem jó". A családi reflektálószó az ilyenekre válaszul álkomoly tekintettel, félig vigyorgó szájjal, bólogatva kimondott tanács, "mhm, ezt kezeltesd szerintem".)

Summa summarum, a kényszeres "megigazításnak" minden esetben ez a séma a háttere? És ha nem, akkor még jellemzően melyik másik többi?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.08.16. 09:34:46

@Felicitasz: Hát, ez a kérdés most eléggé kávé előtt talált el engem, és mivel a kényszercselekedetek problémájára nincs a fejemben elmentve kész válasz, nem is tudok magabiztosan igennel vagy nemmel felelni.

Az biztos, hogy ha ilyennel találkoznék, akkor elkerülésben kezdenék gondolkodni, és valószínűleg a Vh séma lenne az első ötletem. De a konceptualizálás során nyitott lennék ennek az átgondolására. Hiszen lehet, hogy az, ami elsőre babonának tűnik, másodjára egy gyerekkorból fennmaradt komplex rítus, ellensorskönyvi üzenet: "Így kell csinálnom, hogy oké legyek." E mögött pedig bőven lehet más fenyegetettség, nemcsak, sőt nem is elsősorban a világ veszélyessége. Konkrétan az Ab és a Ds sémákra gondolok, mint amelyek jó eséllyel indulnának egy ilyen vrsenyben.

De most már megiszom a kávét. ;)
süti beállítások módosítása