Életem egyik büszkesége, hogy megalkottam a nempátia szót, amit azóta nap mint nap használok a munkám során, a Zsiráftánc-tanfolyamok óta pedig sokak szókincsébe beépült.

A nempátiának sok változata van; a Boszorkány zsiráffülekkel című írásban e típushibákból mutatok be egy jókora adagra valót. E példák didaktikusak és fiktívek. Azonban birtokomban van egy levelezés, amely valódibb már nem is lehetne, és azt gondolom, meseszép illusztrációja a másik ember tökéletes meg nem hallásának.

A szövegben kipontoztam a beazonosíthatóságot lehetővé tevő részeket, kivéve egyet: a Rogers-csoportot. Ugyanis számomra legalább egy nagyságrenddel emeli az egész történet pikantériáját, hogy egykori barátom, akivel a levélváltás zajlott, ekkorra már eredményesen elvégezte a Rogers-féle személyközpontú tanácsadó képzést. Más szóval papírja volt arról, hogy ő empatikus.

* * *
 

A levelezés valójában a Facebookon zajlott privát üzenetek formájában. Apropója egy fel nem vett telefon volt; az illető számára jó ötletnek tűnt, hogy a hasműtétem után – amiről jó előre tudott – úgy másfél hónappal rám csörögjön.

Én:
Bocs, hogy nem tudtam fölvenni, amikor hívtál. Mi újság?

Ő:
Szerettem volna megkérdezni, hogy vagy. Újság?

Zajlik az életem: megjött a pénz a lakás eladásából, most pakolnom kéne ezerrel, de fáradt is vagyok, meg kedvetlen is. Két hét múlva költözés pedig.

Tegnap megvettem a fuvolámat, most azt nyomom ezerrel. Terápiás jelleggel is. Amúgy meg jellemzően szomorú vagyok, bár asszem ez nem újság. Ja, és egy hete nem voltam Facebookon. :) Túlélhető a jelek szerint. :) (...)

Én:
Nahát, ezt nem is gondoltam, hogy ennyire bedurvul a költözés-ügy. Úgy rémlett, csak ősszel mész.

Nekem hat és fél hete volt a műtét, sokkal ocsmányabb és nagyobb volt a daganat, mint amire számítottak. A stádiuma Dukes C2, ami azt jelenti, hogy statisztikai alapon 35-45% a túlélés esélye, már csak azért is, mert ez kifejezetten egy kiújulós fajta. Azért kapom az adjuváns kemoterápiát, hogy csökkenjen a kiújulás esélye. Most volt a második kör a 12 alkalmas protokollból. Emellett életmódváltás (evés, ivás mozgás terén), újrakezdett pszichoterápia stb. Amúgy jól vagyok, dolgozom. (...)

Remélem, sikerül aránylag zökkenőmentesen lebonyolítanod a költözést, mindenesetre drukkolok, hogy ne sérülj benne a kelleténél jobban.

Ő:
Nem durvult be, minden a tervek szerint halad. A lakásból való kiköltözésem dátuma nyilván bizonytalan volt, hiszen attól függött, hogy találok-e fizetőképes vevőt, vagy ha hiteleset találok, akkor mennyi a hitel átfutási ideje stb. Benne volt a pakliban, hogy pár hétig valahol máshol kell meghúznom magam, szóba jöttek tesómék is (...)-on, de az az igazság, hogy semmi kedvem naponta kétszer egy órát buszozni a Széna tér és (...) között, ezért inkább kiveszek egy szobát egy Rogers-csoportos ismerősömnél. Na oda költözök 2 hét múlva, aztán majd szeptember elején átcuccolok a tesómékhoz.

Munkahelyemen augusztus 5-6 környékén fogok fölmondani (miután a főnököm kifizette a féléves prémiumomat, kb. (...) Ft-ról beszélünk, de lehet, hogy végül (...) fölött lesz), sajnos ő annyira sóher, hogy ha hamarabb eljövök, akkor képes, és nem fizeti ki. Elég nagy pofára esés lesz neki, hogy 30 nap alatt kell találnia valakit helyettem (mission impossible), de hát ő az ügyvezető, majd megoldja. Mivel 30 nap a felmondási időm, ezért kb. szeptember 4-5 környéke lesz az utolsó munkában töltött napom, azon a hétvégén még itthon leszek (nemzetközi fuvolaverseny lesz!!!), aztán szeptember 10-11 környékén elhúzok Ibizára nagyjából 10 napra nyaralni. (...)

Végül szept. 23-án megyek ki (...)-ba, az egy hónapos tanfolyam 29-én kezdődik, de előtte akklimatizálódom, gyakorlom a nyelvet, ilyenek. Na majd folyt. köv., de most át kell mennem az IKEA-ba.

* * *

Nem tudom, sikerült-e az IKEA-ban beszereznie a dolgokat, mert a „folyt. köv.” elmaradt, ezt követően pedig érdemben már nem beszéltünk egymással, és már a Facebookon sem vagyunk ismerősök. (Konkrétan letiltottam.)

Tominak és nekem viszont gazdagodott a családi szókincsünk. Ha valamelyikünk azt meséli a másiknak, hogy egy beszélgetőpartnere érzéketlen tapló módjára viselkedett vele, amikor neki épp együttérzésre, megértésre, odafigyelésre lett volna szüksége, akkor immár elegendő, ha ennyit mondunk a másiknak:

– Fuvolaverseny... – És bár ezzel megoldva nincs semmi, de legalább röhögünk egyet kínunkban.