Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Egy kisfiú Escher lépcsőjén

2012.06.28. 22:49 Birtalan Balazs


 

Escher-képEscher híres lépcsőjének az a furcsa tulajdonsága, hogy bár pontosan az ellenkező irányban haladunk rajta, mint a másik ember, mégis ugyanoda jutunk. Persze ugyanezen tulajdonsággal egy sima körív is rendelkezik. No meg az ellentétes sorskönyv.

Papok és kurvák

Aki véletlenül nem látta a Bridget Jones naplója című filmet, az ifjú kereszténydemokraták népszerűsítő akcióján keresztül ahhoz is bizonyosan eljutott, hogy a számtalan tematikus jelmezes buli között létezik egy olyan is, ahol a résztvevőktől elvárják, hogy vagy papnak (esetleg apácának), vagy kurvának öltözzenek. Erről csaknem két éve írtam már, és akkor azt találtam mondani, hogy a sorskönyvvezérelt élet nem más, mint egy hatalmas papok–kurvák parti.

E cikkben vázoltam a sorskönyvvezérelt élet három lehetséges sémáját: a sorskönyvet (script), az ellensorskönyvet (counterscript) és az ellentétes sorskönyvet (antiscript). Most csak ez utóbbival foglalkozom, először is fölelevenítve a korábban írtakat.


Az ellentétes sorskönyv olyan mintha valaki fogná a kottát, fölé tenne egy tükröt, és a tükörképben így látszó dallamot énekelné le. Ez a dallam kicsit sem hasonlít ahhoz, ami a kottában van, sőt pontosan az ellentéte – ugyanakkor mégis minden mozzanatában a kottát követi. Az ellentétes sorskönyv kulcsszava a dac, meghatározó énállapota pedig a Lázadó Gyermeki.

Előírták a szüleim – kimondva vagy kimondatlanul –, hogy milyen életet éljek? Hát
dafke nem azt fogom élni! Anyám egy ribanc volt, és arra adott életmintát, hogy én is az legyek? Azért sem! Megtérek, és elmegyek papnak, apácának, erénycsősznek (de minimum frigid/impotens leszek)! Vagy fordítva: szófogadó, engedelmes, szelíd, jámbor, otthonülő gyereknek kellett lennem? Igen, de ennek vége: elmegyek hippinek, csövesnek, kurvának vagy hajósinasnak! – Az ellentétes sorskönyv képlete tehát röviden: Ha papnak szántak, legyél kurva, ha kurvának szántak, legyél pap!

Az önismeret egyik legnagyobb csapdája, ha valaki szakítani kíván sorskönyvével, és elkezdi élni saját ellentétes sorskönyvét, miközben azt hiszi:
ez a szabadság. Pedig nem ez. Aki következetesen mindannak az ellenkezőjét csinálja, amit elvárnak tőle, az ugyanúgy rab, mint aki szófogadóan engedelmeskedik. A póráz egy centivel se rövidült meg, csak épp az ellenkező irányban feszül.


És ami annak idején kimaradt: az ellenkező irányba feszül ugyan, a pórázon tartott ember a végén mégis ugyanoda jut. Mint az az ember, aki Escher lépcsőjén állva úgy dönt, hogy szembe megy a lefelé (vagy fölfelé) tartó áradattal, ezért elindul fölfelé (vagy lefelé), hogy aztán a hosszú, fáradságos menetelés eredményeként elérjen ugyanoda, ahová a másik irányban haladva érkezett volna.

Sok valós és fiktív példát lehetne ilyen életútra találni – mi most vegyünk szemügyre egyet, amely aránylag jól van dokumentálva!

Volt egyszer egy kisfiú

Ez a kisfiú egy nagy múltú, ám elszegényedett család nem igazán kívánt sarjaként született, a két világháború között. A „nem igazán kívánt” konkrétan azt jelenti, hogy a bántalmazó környezetben felnőtt anyja csupán azért akarta őt, mert naivan abban bízott, hogy a szíve alatt hordott gyermek tényével magába tudja bolondítani a férfit, akit szeret.

Keservesen csalódott: a férfi faképnél hagyta őt: hallani sem akart sem róla, sem a születendő gyerekről. Az asszony nincstelenül, éhesen és rongyosan járta az utcákat, míg végre rátalált az árvaházra, ahol gyorsan megszülte gyermekét, majd ugyanolyan gyorsan meg is halt, hiszen nem volt semmi, ami az élethez kösse.

Az apja nem akarta, az anyja nem akarta – ez a háttér eleve súlyos hendikep. És ehhez tegyük hozzá, hogy az árvaházi környezet általában nem kedvez az autonóm személyiség és a boldoguláshoz szükséges képességek kifejlődésének.

A csecsemők itt többnyire tökéletes fizikai gondozásban részesülnek, de pszichológiailag általában keveset törődnek velük. A csecsemőnek szüksége van arra, hogy játsszanak vele, beszéljenek hozzá, hogy normális emberi környezettel érintkezzen. A múltban számos olyan árvaház volt, ahol a csecsemőket jól táplálták, tisztán, higiénikus körülmények között tartották, egyébként viszont bepólyázva feküdtek, a kiságy oldalait lepedőt takarták. (...) A csecsemők így csak a mennyezetet bámulhatták, és a többiek sírásást hallották. Ezenfelül semmi nem történt velük, kivéve, ha időnként felbukkant egy nővér. Ez nemigen nevezhető ingerdús környezetnek. Ezek a csecsemők súlyosan elmaradnak a mozgásfejlődésben, előfordulhat, hogy hároméves korukra sem tanulnak meg járni (R. Spitz; W. Dennis). W. Goldfarb kimutatta, hogy ilyen esetekben az értelmi elmaradás is súlyos. Két árvaházban végzett vizsgálatokat, és kimutatta, hogy az ott töltött három év – nagyjából a hathónapos és három év hat hónapos kor között – átlagosan 72-es intelligenciahányadost eredményezett a gyermekeknél. Ugyanakkor egy hasonló, de nevelőszülőkhöz (vagyis normális emberi környezetbe)kihelyezett árvacsoport átlagos intelligenciahányadosa 95 volt. A tesztfelvételeket tízéves korban vagy később végezték, és ez a tény világosan szemlélteti, hogy a korai pszichológiai depriváció (megvonás) hatása tartós. 12–15 éves életkor után az IQ alig változik.

D. O. Hebb: A pszichológia alapkérdései (4. kiadás),
Gondolat–Trivium, Budapest., 1994., 24. o.


A kisfiúnak annyiban szerencséje volt, hogy – szemben az átlaggal – nem szenvedett sem fizikai, sem mentális károsodást. Ellenkezőleg: szép arcú, erős (bár kissé sápadt), és kifejezetten jó képességű kiskamasszá növekedett. A pszichés károsodás azonban annál súlyosabb volt.

Jóllehet a sorskönyv felderítése mindig csupán utólagos következtetés múltra, nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a kisfiú életében az árvaház miliője megtette a hatását, és személyiségébe beépült a Ne légy fontos! gátló parancs. Azon tényből kifolyólag pedig, hogy mindkét szülője elutasította őt – az anyja oly módon, hogy helyette a halált választotta –, bizton állíthatjuk, hogy hiedelemrendszerébe beégett minden gátló parancsok legkegyetlenebbike: Ne létezz!

Akarsz-e játszani halált?

Milyen élet várhat arra, aki e két gátló paranccsal a puttonyában vág neki az életnek? Sokféle – annak függvényében, hogy hányadfokon éli az illető a sorskönyvét. Tekintsünk most el az unalmas első- és kellemetlen másodfokú variációktól, és nézzük, mi a helyzet, ha valaki igazán nagy tétben – harmadfokon – játszik!

Aki harmadfokon éli a Ne létezz! és Ne légy fontos! gátló parancsokra épülő sorskönyvét, annak végső sorsa jó eséllyel az erőszakos, egyszersmind szánalmas halál, megtetézve a környezet felejtésével. „Mégcsak a varju sem károgott utána” – ahogy Petőfi mondja a János vitézben.

Azonban a harmadfok nem minden: a sorskönyvvezérelt ember választhat, hogy a számára kijelölt irányban indul, avagy homlokegyenest szembeszegül a neki rendelt sorssal, és ellentétes sorskönyv szerint éli az életét.

A kisfiú, akiről beszélünk, történetesen úgy döntött, megfordul az escheri lépcsőn, és annak szenteli életét, hogy igenis létezzen, hogy igenis fontos legyen.

Menekülés a halál elől

Erre az egy célra tette föl életét. Azt választotta, hogy minden megengedhető és meg nem engedhető eszközzel küzdeni fog mind a hírnévért és elismerésért, mind az életben maradásért. Megszállottan kereste ennek lehetőségét, és könyörtelen volt mindazokkal, akik útjába álltak, vagy akiket egyszerűen eszközül akart használni.

Magával is könyörtelen volt: kitűzött célja elérése érdekében indokolatlan kockázatokat vállalt, amit csúful megsínylett mind egykor szemrevaló külseje, mind saját integritása. Hasadt lélekkel küzdötte magát előre, lépésről lépésre, átgázolva mindenen és mindenkin, hogy elérje az áhított állapotot: a teljhatalmat és a halhatatlanságot.

Talán a legutolsó pillanatban sem értette meg, hogy mi is történt vele, és teljesen készületlenül érte a lesújtó végzet, amelyet ráadásul olyan fegyver közvetített neki, amelyet ő maga a saját kezével tartott. Tetemét eltakarították. Sírjáról semmit nem tudni. Beteljesedett hát rajta a Petőfitől fent idézett sors, méghozzá az azt megelőző verssorral együtt:

S minthogy minden ember gyülölte, utálta,
Mégcsak a varju sem károgott utána.

Pedig valóban mindent megtett, hogy elkerülje a gátló parancsai által előre jelzett sorsot. Ténylegesen is, szimbolikusan is. Még új nevet is kreált magának – angol létére francia nyelvűt –, amelynek hozzávetőleges jelentése: „a halál ellopása” vagy „menekülés a halál elől”.

De hiába élt az ellentétes sorskönyv sémája szerint, hiába érte el, hogy rémuralma idején szinte mindenki rettegjen szájára venni a Voldemort nevet – mindez nem mentette meg őt sorskönyvi végzetének beteljesülésétől.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: sorskönyv harry potter gátló parancs ellentétes sorskönyv Petőfi Sándor Harry Potter TA

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr644618278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cz 2012.06.28. 23:33:12

azt kell mondanom, rövidségében is az egyik legjobb írásod. azon kívül, hogy szerintem nagyon jó illusztráció az ellentétes sorskönyvhöz, elképesztően komplexnek gondolom.

ja, és először Hitlerre tippeltem :D, de aztán amikor kiderült, hogy nem volt akart gyerek, akkor rájöttem, hogy valószínűleg nem ő lesz, és akkor nagyon hamar megvolt már, hogy ő bizony SS-leszármazott, hihihi *olyan kicsit örkényi nevetés, merthát azért mégiscsak*. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.28. 23:47:24

@Cz: Köszönöm szépen, jólesik a dicséret. :)

Papp Evelin 2012.06.29. 00:36:25

Ez milyen jó poszt volt már megint! (Én is a hasonló gondolatmenetet követtem mint Cz egyébként :))

S.Zsu · http://livehigh.blog.hu 2012.06.29. 09:15:05

Rettentő szórakoztató, és egyben tanulságos volt. Főleg, hogy az utolsó mondatig Hitlertől más irodalmi alakokig mindenkire gondoltam volna,és így nagy örömmel töltött el a "bűvészmutatvány" csattanója! Itt a nagyúr, hol a nagyúr... :)))

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.29. 10:18:47

@Papp Evelin: @Sch.Zsú: Köszönöm. Igyekeztem nagyon, hogy végig nyílt lapokkal játsszak, mégse lőjem le a poént. :)

Nattefrost 2012.06.29. 17:09:34

@Birtalan Balazs: ez megint nagyon király volt! Nagyon szépen köszi az élményt. Lehet, hogy jó ötlet volna lefordítgatni az ilyen témájú írásaidat, és megmutatni őket J.K. Rowling-nak? Komolyan érdekelne, hogy tudatosan írt a hölgy ENNYIRE nagy szemléltető erejű dolgokat, vagy egyszerűen ösztönből érzett rá?

Félig-meddig offtopik kérdésem: véleményed szerint mitől függ, hogy az ember a sorskönyvét és az ebből fakadó játszmázgatást hányadik fokon éli meg?

Egyébként most Ted Bundy-ra asszociáltam. Ő is nem kívánt gyerek volt, a születése körül a mai napig megy a vita (vajon anyuka egy futó kapcsolatából származott, vagy a nagyapja egyben az apja is volt?), ő is egy gyermekotthonban töltötte az élete első hónapjait... és milyen daliás, snájdig, jóképű kéjgyilkossá nőtt fel...

Még egy kérdés van, amelyen elég régóta gondolkozok, és ehhez a poszthoz talán csak egy kicsit off. Norvégiában élek, és az egész országot felkavarta az, ami tavaly július 22.-én történt. Gyakorlatilag senki sincs, aki legalább közvetve ne lenne érintett a történtekben. Elég sok mindent elolvastam az esettel és a tettessel kapcsolatban; van egypár benyomásom, feltételezésem a témáról. Lenne kedved eszmét cserélni erről, a tranzakcióanalízis/sorskönyv nézőpontjából?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.29. 17:40:00

@Nattefrost: Köszi. :) Én erősen arra tippelek, hogy JKR-nak esze ágában sem volt pszichologizálni, csak éppen valamit nagyon tud, mondhatni, ösztönösen.

Nem tudom, mitől függ, hogy hányadfokon szívatjuk magunkat, nem emlékszem, hogy olvastam volna erről bármit. Elsőre azt tippelném, hogy olyasmi lehet, mint a drog: először elég egy kisebb dózis, hogy elérjük a kívánt hatást, akztán ahhoz hozzászokunk, és kell valami erősebb.

Nem akarom megjátszani magam: fogalmam sincs most, hogy mi történt tavaly július 22-én, nemhogy Norvégiában, de itthon sem. Ha elmondod, örömmel benne vagyok a TA-szempontú eszmecserében.

Nattefrost 2012.06.29. 17:56:07

@Birtalan Balazs: Ja-ja, én is erre gyanaxok: vannak emberek, akik ösztönösen tudnak, értenek olyan dolgokat, amelyeket másoknak tanulniuk kell.

No igen, a párhuzam a drogokkal nekem is eszembe jutott. A kérdésem viszont ugyanígy nyitva marad: folytatva a hasonlatot, van olyan ember, aki egyszer elszív egy vicces cigarettát, aztán többre nincs szüksége, mert ennyi élmény neki elég volt - mások meg nemhogy rászoknak a humorérzék-serkentőre, hanem egyre többféle, és egyre keményebb szerekkel kísérleteznek.

Hűha, örülök, hogy van kedved a témához - akkor is, ha a dolog egyáltalán nem vidám.
A sztoriról itt olvashatsz angolul:
en.wikipedia.org/wiki/2011_Norway_attacks

A tettes "manifesztuma":
breivikmanifest.com/
(ez nagyon hosszú, és csak akkor ajánlom elolvasásra, ha nem szokásod netezés közben nassolni, mert elég étvágylohasztó... én végigrágtam rajta magamat, és az egyetlen értelmes reakcióm ez volt: "Jaj, a gyomrom!...")

Itt van pár cikk, amelyeket norvég site-okról fordítottam:
vinterstorm.000space.com/index.php?id=terrorangrepet

Talán így objektívebb véleményt alakíthatsz ki az esetről, mintha a saját szavaimmal mondanám el.

(Egyébként általában véve nagyon foglalkoztatnak mindenféle bűnesetek, és mióta Téged olvaslak, azóta ezek sorskönyvi hátterét is igyexek átgondolni.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.29. 19:00:13

@Nattefrost: Köszi, így megvan.

Szerintem a svéd elmeorvos hülyeségeket beszél: a szkizofrénia tipikusan huszonéves korban robban be, egyáltalán nem a középkorúakra jellemző, és a hallucináció korántsem kötelez elem a diagnózishoz (a DSM-IV. kritériumai alapján).

Én magam, amikor a wiki cikkében elolvastam, hogy a pasi 38 oldalas levélben bizonyítja az épelméjűségét, pusztán ennek alapján azt mondtam: "paranoid szkizofrénia". Persze nem vagyok pszichiáter, de akkor is.

TA szempontból az az érdekes nekem, hogy az illető nyilvánvalóan OK+- életpozícióban van, ez kiderül a tőle idézett szövegekből. Ezt az életpozíciót pedig történetesen "paranoid"-nak nevezzük.

A manifesztumot nem olvastam el, nem is tervezem. Úgyhogy elsőre ennél többet és okosabbat nemigen tudok hozzászólni a témához.

Alensha 2012.06.29. 20:40:19

én először Kádárra tippeltem, mert Hitler a 19. században született, aztán amikor olvastam, hogy meghalt az anyja, akkor nem volt több tippem, mert a Kádáré sokáig élt, de Voldemort sose jutott volna eszembe :D
nagyon tetszett a cikk.

Nattefrost 2012.06.29. 20:52:09

@Birtalan Balazs: huh, megtisztelő, hogy beleolvastál a fordítmányaimba!
Valószínűleg tényleg jobban teszed, hogy nem olvasod el a manifesztumot. Én is megkímélhettem volna magamat egy több órás émelygéstől, de nem tudtam megállni... (Nem tudom, ez még csak első-, vagy már második fokú önszívatásnak minősül-e :})

Jó, hogy erre felhívtad a figyelmemet! Mivel a DSM-IV.-et nem ismertem, első blikkre azt vélekedtem: Breivik "csak" erősen személyiségzavaros (paranoid személyiségzavarra tippeltem volna, erős nárcisztikus beütéssel.)

Igen, az "én oké vagyok, mindenki más un-oké" alaphozzáállás ordít a csávesz megnyilvánulásaiból.
Ami viszont engem nagyon érdekel sorskönyv szempontjából: a pofa egy sikertelen színész benyomását kelti bennem. Egyfolytában pózol, és szerintem ügyetlenül teszi ezt. (Tűrhetően jóképű, de nem olyan szívdöglesztő, mint amilyen szeretne lenni; nem csonthülye, de messze nem olyan értelmes, mint amilyennek láttatni szeretné magát; és főként: távolról sem olyan kemény legény, mint amilyen imázst ki akarna építeni magának.)
A gondolati tartalmai szerintem elég éretlenek. Az a véleményem: egy 15-16 éves fiataltól egy ilyen szintű ábrándozgatás teljesen rendben van - hogy hős lovagnak, parancsnoknak, meg a jó ég tudja, még minek álmodja magát, az IRL félszegségét és lúzerségét kompenzálandó -, de 30 körül ilyen fantáziákat komolyan venni és valóságként adni elő már több, mint ciki.
Na, és ezen a helyen jön be az, ami benyomásaim szerint sorskönyv-témájú kérdés: tudjuk, hogy a tettes kamaszkora nem volt könnyű, akkor váltak el a szülei, amikor az apai tekintélyre a legnagyobb szüksége lett volna. Amikor pedig kétségbeesett figyelemfelhívási kísérletként csinált pár buta stiklit - taggelés, csempészés -, az apja emiatt drasztikusan megszakította vele a kapcsolatot.
Na, érdekes módon, az áldozatai nagy része is tizenéves volt - abban a korban, amikor a tettesnek magának egyáltalán nem volt jó.

Azon gondolkozok: ez a szerencsétlen ember nagyon megrekedt a kamaszkori sérelmei között, és mintha a lemészárolt fiatalokkal mintegy ezt próbálta volna kommunikálni.
Nem tudom ezt értelmesebben megfogalmazni - és ezért szeretném ezt Veled megvitatni -: olyan benyomásom van az egész ügyről, mintha valójában nem a 32 éves Breivik "lovag úr", hanem a pattanásos, mosatlan hajú, 15-16 éves kis Anders cselekedett volna a Regjeringskvartalet-ben és Utøyán is. "Apúúúúúú, nézd csak, milyen rossz vagyok, rám férne egy kis dádá, figyelj már ide rám!" (A nagy agyament ideologizálást inkább csak színpadi háttérnek érzem ehhez, egyetlen önálló gondolatot sem tudtam felfedezni az eszmefuttatásaiban.) Nem vagyok benne biztos, hogy ezt helyesen látom, ezért bátorkodtam felvetni a témát Neked.

Tehát, ha konkrét kérdést akarok megfogalmazni: ez a tragédia milyen sorskönyvi parancsot, vagy ellentétes sorskönyvi parancsot teljesíthet? És, hogyan sikerült egy közepes képességű embernek egy egész országot gyászba borítania? Ettől még nem lett nagyobb ember, csak egy közepes képességű, ám 77-szeres gyilkos...

(Elnézést, ez egy kicsit hosszúra sikerült. Végtelenül felkavart az esemény. A környezetemben is vagy egyáltalán nem beszélgetünk róla, vagy éppen ellenkezőleg, a felmerülő kérdések sora nem ér véget.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.07.01. 11:51:17

@Nattefrost: Húha. Szóval azt gondolom, hogy a konvencionálistól eltérő viselkedésnek ez már az a kategóriája, amelyben egyszerűen nem tartom magam illetékesnek. Lehetnek jó ötleteim, találhatok frappánsnak bizonyos analógiákat (és e műfajban tetszetős számomra, amit írsz, a kamaszkori fixáció), de ezen túlra, ennél konkrétabb vélemény megfogalmazásáig nem merészkedem. Paranoid szkizofrénia, igen - de abba, hogy ennek milyen szocializációs okai vannak, nem tudok/akarok/merek/stb. belemenni. Se a TA modellje alapján, se máshogy.

Remélem, megérted ezt.

Nattefrost 2012.07.01. 15:42:41

Frankón megértem: minél inkább próbálom a történteket felfogni, annál erősebben érzem azt én is, hogy ennél az esetnél már megáll a tudomány, mert ez az "erre nincsen szó, baaaaa" kategória. Ahogyan egyre több mindent megértek részleteiben, annál kevésbé értem az egészet. Tehát megértem, hogy a kérdés még a Te kompetenciádat - meg idegeidet - is meghaladja.

kalamajka49 2012.07.01. 17:46:06

Ha a többi kommentelővel ellentétben egy bekezdés alapján rájöttem, hogy Voldemortról van szó, akkor feketeöves HP-rajongó vagyok?

TH 2012.07.03. 00:56:20

@amervihákim: vagy az, vagy sok posztot olvastál már ezen a blogon, és még a logikád is működik. :)

doombó 2012.07.12. 19:31:07

@Cz: Nekem is Hitler volt az első tippem.
süti beállítások módosítása