Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Van-e az embernek lelke?

2013.12.14. 17:25 Birtalan Balazs


 

Az ember azt gondolná, hogy ez a pszichológia alapkérdése. Nem az – amint ezt a bő három évvel ezelőtt keletkezett Hapci-szótár-ban az alábbiak szerint kifejtettem:
 
Mind-Body-Soul-Spirit-et.jpgPsziché. A görög pszükhé szó többnyire azt jelenti: lélek. (Latin fordítása: anima.) Hogy a lélek szó mit jelent, az már keményebb dió, ugyanis több mindent jelent. Elsősorban is évszázadokra elegendő mennyiségű gumicsontot a filozófusok és teológusok számára. A lélekkel kapcsolatos kérdések közül az első, hogy van-e. A második, hogy – feltéve, hogy van lélek – lényegét tekintve különbözik-e a szellemtől (görögül pneuma, latinul spiritus). A harmadik kérdés, hogy a pszichológia tudománya mit válaszol ezekre a kérdésekre. Erre a kérdésre a legkönnyebb felelni: Semmit. A pszichológia („lélektan”) nevű tudomány érdeklődési körén az a valami, amit a filozófusok és teológusok léleknek hívnak, és aminek a létét vallják vagy tagadják, maximálisan kívül esik.”

Eddig az – önmagamtól vett – idézet. Az utóbbi időben azonban szöget ütött a fejembe, hogy attól, hogy a pszichológiának nincs válasza a fenti kérdésre, nekem még lehet. (Hogy a pszichológiát miért nem érdekli ez a kérdés, a fenti cikkben azt is kifejtem.) És akik rendszeresen áldoznak idejükből és figyelmükből arra, hogy elolvassák a pszichológia és a pszichoterápia témájában írott eszmefuttatásaimat, azok – amíg a sématerápiás sorozatom következő darabjára várnak – esetleg kíváncsiak lehetnek arra, hogy mit gondolok erről a közvéleményt sok évszázada megosztó kérdésről.

...11000101100000101...


Azt gondolom, hogy számomra a válaszadás akkor a legkönnyebb, ha egy analógiához folyamodom. Ez az analógia pedig – rossz szokásom szerint – a számítógép. Nem azért, mert hű, de milyen jól értek hozzá. Ellenkezőleg. Azért, mert a számítógépnek egyrészt nagyjából átlagos felhasználója vagyok, másrészt a számítógép belső működéséről való ismereteim is nagyjából az átlagos felhasználó szintjén vannak.

Ezek után tegyük fel a kérdést: Van-e a számítógépnek lelke?

Micsoda marhaság.

Egyrészt nyilvánvaló, hogy a számítógép egy tárgy, mi több: ember alkotta tárgy. Ha elég okosak vagyunk, akkor ismerjük minden apró kis kütyüjét – ugyanis a számítógép semmi egyébből nem áll, mint apró kis kütyükből. A gyártás folyamán egyetlen olyan pillanat sincs, amikor valaki titokzatos módon lelket lehel a gépbe – ez tény. Nincs semmi más, csak a kütyük, amelyeknek egy adott időpillanatban egy része épp áram alatt van, más része nincs áram alatt. Ennyi – ilyen egyszerű.

Gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy, bár a fenti bekezdés csak a hardverről szól, ugyanez igaz a szoftverre is. A szoftver nem csinál egyebet, mint ilyen-olyan módon szabályozza, hogy a hardver mely részei legyenek áram alatt (ezt jelölhetjük 1-gyel), illetve ugyanakkor mely részei maradjanak áram nélkül (ezt jelölhetjük 0-val). Az informatika alaptétele, hogy bármi, amit a számítógép produkál (illetve amit mi produkálunk a számítógéppel), leírható 1-esek és 0-k sorozatával. Az egyszerű pasziánsztól és a csicsás tipográfiával készült tini weblapoktól kezdve, a közösségi portálokon és cukin hancúrozó cicákon át, a multimédiás kalandjátékokig és az űrhajók vezérléséig. Bármi, kivétel nélkül.

Ez volt az „egyrészt”. A „másrészt” ezzel szemben az, hogy mindenki, aki már dolgozott huzamosabb ideig számítógéppel, az pontosan „tudja”, hogy a gépnek igenis van lelke, és hogy hülye, aki azt állítja, hogy nincs. Ápolni kell, gondoskodni róla, vigyázni rá, okosan és jóindulattal kommunikálni vele. Sok millió ember mindennapi tapasztalata, hogy a gépnek van önálló élete, akarata, és főleg: képes bosszút állni rajtunk, ha nem elég szépen szólunk hozzá.

Jó, persze. Ez így, betű szerint, nem igaz. De valahol mégis. Betű szerint tényleg az a helyzet, hogy mindaz, amit a gép művel, végső soron kifejezhető nyitott és zárt áramkörök (azaz 1-esek és 0-k) segítségével. De a kulcsszó itt a „végső soron”. Ez a „végső sor” ugyanis jószerével soha nem valósul meg – a hétköznapi életben legalábbis. Nincs olyan elvetemült kocka a világon, aki a pizzáját 1-esek és 0-k bepötyögésével rendelné meg a neten. (Vagy ha volt is valaha, mára bizonyosan éhen halt, mert hogy a pizzája nem érkezett meg, az fix.)

Igen, a helyzet az, hogy a számítógépnek nyilvánvalóan nincs lelke – bánni azonban csak úgy tudunk (lehet, szabad, érdemes stb.) vele, mintha lenne.

Az „elegendő nagyságú” papír


És mi a helyzet az emberrel?

A válasz továbbra is hit kérdése. Ami az én hitemet illeti: ugyanaz, mint a számítógéppel.

Az ember rettenetes mennyiségű sejtből áll. Csak ami az agyban lévő idegsejteket (neuronokat) illeti, azokból is van több mint százmilliárd (100.000.000.000). Nem összesen: fejenként. Ezek mindegyike tízezer másik neuronhoz kapcsolódik. Az így létrejött kapcsolatok (szinapszisok) száma emberi ésszel még annak is felfoghatatlan, aki megérte az 1945–46-os magyarországi hiperinflációt. Ehhez a szerkentyűhöz képest, ami az emberi agy, a legbonyolultabb számítógépünk is csak csattogós szárnyú falepke.

A magam részéről az a véleményem, hogy ez a szerkentyű elegendően bonyolult ahhoz, hogy működésével bármely emberi – ezen belül: mentális – jelenséget leírhassunk. Ha elegendő nagyságú papírunk lenne, amelyet teleírhatnánk kémiai képletekkel, akkor vegyjelekre, számokra és műveleti jelekre redukálhatnánk bármit, amit emberi elme valaha produkált. Azt is, hogy én ezt a szöveget írom, azt is, hogy te most épp olvasod, és közben vagy lelkesen bólogatsz, vagy a fogadat csikorgatva állapítod meg a szerzőről, hogy „ez nem komplett”. És bármely komponált vagy eljátszott zenét, bármely szerelmes verset, bármely vallásos vagy misztikus élményt, nem is beszélve Uri Geller elgörbített kanalairól, meg azokról, akik még akkor is hajlamosak hinni a telekinetikus kanálgörbítésben, amikor az elgörbülő kanál már a budapesti Figaro Bűvészboltban is kapható 4200 Ft-ért.

A probléma csupán az „elegendő nagyságú papírral” van – pontosan ugyanúgy, mint a számítógépnél a „végső soron”-nal. Akkora papír ugyanis, amelyre akár csak egy ócska rendőrvicc elmondásának folyamata rávezethető volna kémiai képletekkel, nem létezik – nem létezhet. Ugyanolyan elképzelhetetlenül sok vegyjelet és számot kéne leírni egy rendőrvicc kémiai lekottázásához, mint ahogy teljesen elképzelhetetlen egy pizzarendelés 1-esek és 0-k felsorakoztatásával.

Az ember pszichés működése tehát elvileg kifejezhető lenne kémiai formulák tömkelegével. Gyakorlatilag azonban nincs ember és nincs gép, amely ezt a folyamatot akár csak megközelíteni is képes volna. Ezért az iménti materialista eszmefuttatás (amelynek konklúziója tehát az, hogy az embernek nincs lelke, és amelyről még egyszer mondom: ez nem „az igazság”, még csak nem is „a pszichológia” igazsága, csupán az én aktuális világnézetem megfogalmazása) ugyanúgy csupán „egyrészt”-nek tekinthető, mint fentebb, a számítógépes analógiánál.

A „másrészt” itt is hasonló: az embernek nyilvánvalóan van lelke.

– Aki volt már csak egyszer is szerelmes...
– aki gyászolt már valaha életében...
– aki ébredt fel ordítva rémálomból...
– akinek bejött valami döbbenetes megérzése...
– aki imádkozott már valamiért, és megkapta azt...
– aki sírt már egy könyv olvasása vagy film nézése közben...
– aki várt már a saját vagy a kedvese szövettanijának eredményére...
– aki részegült már meg a közeledő tavasz leheletétől...
– akiben kelt már életre egy zene pár taktusa vagy egy verssor...
– aki látta már egy várandós nő arcát megszépülni és a tekintetét kitisztulni...

– ...az pontosan tisztában van azzal, hogy az emberre, még akkor is, ha papírforma szerint vallott világnézete szerint nincs lelke, csak úgy tud (lehet, szabad, érdemes stb.) tekintenie, mintha lenne.

Másként egyszerűen nem megy. Nem érdemes.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: agy lélek számítógép pszichológia bűvészkedés Uri Geller

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr935692701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.12.14. 18:18:35

Azt mondod elvileg megy visszafele is, hogy benyomom valakinek azokat a kémiai anyagokat az agyába, testébe, amit akkor termel, amikor mondjuk nagyon szomorú vagy nagyon örül és akkor nagyon szomorú lesz és örülni fog, habár konkrét okot nem fog tudni megfogalmazni?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.14. 18:56:22

@▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒: Ezt ugyan nem mondtam, de attól még ez a helyzet. És ez speciel nem hit kérdése: külső (fizikai vagy kémiai) ingerléssel mindenféle érzelmeket elő lehet idézni állatnál is, embernél is.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.12.14. 19:14:19

@Birtalan Balazs: De ez nem a set és setting problémaköre, ahogy a drogoknál?

Mondjuk beadok adrenalint, akkor azért nem feltétlenül ugyanaz lesz a hatása a szituációtól függően.

Vagy máshogy közelítve: az depresszió, ha megborítom valamilyen szerekkel az egyensúlyt az agyi ingerületátvívő anyagok között, viszont szomorúság, ha a az az oka, hogy meghalt egy szerettem. Szóval, hogy az ok szerintem ugyanannyira fontos része egy érzelemnek, mint az érzelem minősége.
Tehát a kérdés az az, hogy a tudati élmény miért képes kémiai anyagok termelésére rábírni az agyat, a kémiai anyagok meg miért nem hoznak létre tudati élményt. Vagy az LSD mégis?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.14. 19:30:17

@▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒: Ez ennél sokkal-sokkal bonyolultabb kérdés, amibe két okból nem megyek bele: egyrészt időhiány, másrészt meg nem vagyok elég okos hozzá.

Ez az írás nem a szakmai részletekről szól - sokkal inkább személyes hitvallás.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.12.14. 21:07:20

Értem és kicsit sajnálom, mert bár nemcsak azért mert lélektan a pszichológia neve, de szerintem alapvetően fontos kérdés ez, ha nem a legfontosabb.

Akkor csak egy kérdés még, ami viszont személyes jellegű: nem okoz hiányérzetet az, hogy gyakorlatilag egy biológiai gépnek tekinted az embert és magát a tudatot ennek melléktermékének?
Azért írom, hogy melléktermék, mert csomó élőlényről nehezen feltételezhető a tudat (pl. a növények), szóval azt hiszem az életnek nem feltétele a tudat, sőt evolúciósan sem szükségszerű, így hát felmerül a kérdés, hogy akkor minek van.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.14. 21:13:31

@▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒: Nem állítom azt, hogy ez nem fontos kérdés. Azt mondom csak, hogy a pszichológia nevű tudományban ez ugyanúgy irreleváns, mint egy villanyszerelő munkájában az, hogy a fény hullám- vagy részecsketermészetű.

A tudat nyilván nem szükségszerű evolúciósan. De ez az állítás nem a tudatról szól, hanem az evolúcióról, aminek lényegétől távol áll bármilyen szükségszerűség.

A cikk egésze pedig (reményem szerint) épp hogy arról szól, hogy a mindennapi életben és a terápiás munkám során NEM tekintem (nem tekinthetem) az embert biológiai gépnek - függetlenül attól, hogy a tudományos absztrakció szintjén mit gondolok erről.

Ha ez nem volt egyértelmű elsőre, olvasd el, kérlek, még egyszer az írás utolsó pár bekezdését. :)

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.12.14. 21:32:58

Értettem én ezt elsőre is, csak nem tudom összematekozni ezt a fajta gondolkodásmódot. Magát a lélek létezését tagadni a bonyodalmas biológikum érthetetlen megnyilvánulásának tekinteni, miközben úgy viszonyulni hozzá, mintha mégiscsak egy különálló entitás lenne a lélek.

Ez nekem olyan, mint úgy szerelni autót, hogy nem értjük, mi, hogyan működik, csak tudjuk, hogy ha itt ezt a csavart meghúzom jó lesz. (Mondjuk ez lehetne a pszichológia definíciója akár...)

Nem rugózom a témán tovább. A blog remek, élvezettel olvasom. Köszi.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.14. 22:33:19

@▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒: Én is köszi. :)

Régi heppem, hogy a valóság csak különböző - olykor egymásnak ellentmondó - modellek váltogatásával ismerhető meg. (Már amennyire egyáltalán...)

Ez a lélek-téma is erre példa. Összematekozni ezt tényleg nehéz. Össze-Gödel-tételezni talán könnyebb. :)

xnaleb888 2013.12.15. 17:27:17

Van "lélek", csak nem tudjuk, mi az. (Megpróbálták "mérni", 21 grammot nyomott, de csak egyszer sikerült.)Ha nem ragadható meg fizikailag, mi lehet? Emberfeletti tudat? (atman, szellem, hiperego, vágyak, érzelmek, kötődések sűrítménye stb.)Mindegy, minek nevezzük, de ezen keresztül kapcsolódunk a világegyetemhez, mindig egy kisebb, majd nagyobb rész szerves tagjaként, holisztikusan. Élőlény, Ember,Család, Társadalom, Emberiség....és nem tudom, mi következik ezek után-, de e kategóriák mindegyikéhez kapcsolódunk, osztozunk sorsukban, kapcsolódunk hozzájuk, részei vagyunk - a lelkünkön keresztül. Tehát a fő kérdés nem az, hogy van-e, hanem, hogy mi az? Miből van? Honnan ered? Teremtett vagy örökkévaló? Racionális vagy érzelmi természetű, esetleg mindkettő? Befolyást gyakorolhatunk-e rá? Alakítható-e? Hogyan, milyen módszerekkel (lenne)megismerhető? - Nos, itt marad adós a pszichológia, mint "akadémikus" tudomány, amit nem enyhít az sem, hogy számtalan vallási, filozófia iskola igyekszik betömni a tudásunkban fellelhető rést.(A kék betűs "kérdéseid" közül az első kettő, valamint a hetedik, a szerelem és a gyász és az aggódás - számomra kétségtelenül - a lélek valamilyen formában való létezése mellett szólnak, a többi talán "relativizálható". Jó és gondolatébresztő írás, gratulálok!

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2013.12.15. 20:03:30

Kedves Balázs, szerintem tetszeni fog neked egy scifi novellám, ami nagyon hasonlóról szól, mint amit itt leírtál:
barathendre.wordpress.com/2012/02/26/fogaskerekek/

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.16. 09:49:57

@xnaleb888: A kommented érdekessége az, hogy - hasonlóan az én szövegemhez - nem érvel, nem bizonyít, hanem ÁLLÍT. Hitek állnak szemben egymással, nem tények. Ezért nem (sem) lehet ez a kérdés tudományos diskurzus tárgya.

@endike: Köszönöm, elolvastam - elgondolkodtató írás.

TH 2013.12.17. 02:16:33

@endike: a stílus csak nekem idézi Lem Kiberiádáját vagy tudatos a dolog? Mindenesetre tetszik. :)

TH 2013.12.17. 02:21:39

A poszt egyébként jó, és a tartalmát úgy foglalnám össze, hogy a bonyolult dolgokról mindig modellt alkotunk, hogy kezelni tudjuk. Ahogy írtad Balázs fentebb a villanyszerelőt, neki elég a modellt ismerni, hogy hogyan viselkedik az elektromosság, nem kell tudnia minden apró részletet, ahhoz, hogy a munkáját meg tudja csinálni jól.
És majd minden tudomány rákényszerül a modellek építésére, persze a törekvés az, hogy minél pontosabbak legyenek ezek. A pszichológia esetében érdektelen az agy pontos működése, hiszen a "lélek" modellt rá lehet húzni, hogy a feladatok elvégezhetőek legyenek. És az benne a szép, hogy ugyanarra a valóságra különböző, látszólag akár ellentmondó modellek is ráhúzhatók, és mind elég jól működik a maga feladatkörében.
Így éjjel kettőkor nem tudom, mennyire sikerült érhetően fogalmaznom. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.17. 08:05:03

@TH: Nekem teljesen érthető. Annyit tennék hozzá, hogy a pszichológia számára nagyon is érdekes az agy pontos működése. A pszichoterápia számára sokkal kevésbé.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2013.12.17. 10:59:27

@TH: ha nem is tudatos, de nem véletlen :)

TH 2013.12.17. 11:41:28

@Birtalan Balazs: jogos, igen. alapvetően minden modellező rendszernél igyekszünk minél jobban megismerni a modellezett dolgot, hogy minél jobb és pontosabb modelleket használhassunk. :)

@endike: :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.12.17. 16:23:44

@▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒: Megragadnám a lényeget - Kedves Eltakart Izé :), ezt a felhasználónevet hogy csináltad? (Nagyon tetszik.)

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.12.17. 21:34:37

@Felicitasz: Valamelyik billentyűkombináció ezt a karaktert adja, de lehet ASCII táblából is kinézni.

~ˇ^˘°˛`˙´˝\ - nem találom.
süti beállítások módosítása