Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Kacsamáj és nyilasok

2014.10.23. 16:10 Birtalan Balazs


 

Neonacik.JPGElőre szólok, hogy a látszat ellenére az alábbi szöveg nem álomfejtésről szól.

Este megettem a szülinapomra kapott konfitált kacsamáj maradékát. Kacsazsíros kenyérrel, lilahagymával. Senki ne mondjon semmit: tudom, hogy nem egy tipikusan könnyű vacsora. Márpedig anyám már kölyökkoromban megmondta: „Ha sokat eszel lefekvés előtt, bivalyokkal fogsz álmodni.” Nos, bivalyokkal épp nem, de nyilasokkal igen. Ami hagyján, de egy pszichológiai dilemmával is.

Röviden a lényeg:

Valami iskolában vagy kollégiumban vagyok a többiekkel (nem tudom, kikkel), amikor megszállják az épületet a fasiszták. Nem németek: magyarok. Többségükben fiatal srácok; nincsenek egyenruhában – leginkább fekete nagyfiús cuccban parádéznak. Fizikailag éppenséggel nem bántanak senkit, de hangoskodnak, provokálnak – igyekeznek megfélemlíteni mindenkit, és ez sikerül is nekik. Ketten-hárman odaállnak az asztalunkhoz – épp ebédelünk –, rátámaszkodnak, és kihívóan vesznek maguknak az ételünkből (valami szendvicset eszünk). Csámcsognak, leszólják, hogy milyen vacak, és egyikük a megrágott falatot rá akarja tenni a tányéromra, közben figyeli a reakciómat. Én próbálom eltolni a kezét (nem hagyja), magamban viszont erős késztetést érzek, hogy felálljak, és ököllel pofán basszam a nyikhajt. Azonban visszafogom magam, mert tudom, hogy ez nem lenne hasznos: a ricsajozás azonnal átmenne nyílt erőszakba, talán meg is ölnének.

Aztán a fickók elunják a dolgot, és kimennek az ebédlőből; szétszóródnak az épületben. Alig páran maradunk, és egyszer csak látom, hogy egy ismerős nő óvatosan körülnéz, majd kiragaszt egy jókora röpcédulát a falra: FASISZTAMENTES ÖVEZET! Ennek láttán könnyekig meghatódom, hogy ezek szerint igenis van ellenállás, nem csak meghunyászkodás. Én is be akarok szállni. S minekutána látom, hogy a többi röpcédulája – amiből készséggel ad nekem is, hogy ragasztgassak – a fentinél sokkal bonyolultabb (kézzel teleírt lapok; minden irányban futó szövegek és rossz minőségű fotók átláthatatlan montázsa, amit elszánt, posztmodern bölcsészeken kívül kizárt dolog, hogy bárki végigböngésszen és felfogjon), elhatározom, hogy megírom a magam röpcéduláját.

A következő, nem túlságosan nagy gondolati mélységekben szántó szöveget tervezem kiplakátolni: NYILAS GYILKOSOK, HAZA!

Csakhogy – kapcsolok álmomban – a cselekmény két-három évvel 1944 előtt játszódik! Egész biztos, hogy jó ötlet egy ilyen szöveggel konfrontálni azokat, akik egyelőre még nem gyilkosok?

A választ nem találom meg, mert fölébredek.


Amint jeleztem, nem óhajtok álomfejtéssel foglalkozni. Kinek-kinek meglehet a hipotézise, hogy vajon miért álmodik valaki ilyeneket 2014-ben Magyarországon, október 23-ára virradóan, de ez most mellékes. Ami érdekes számomra – mivel már az ébredés percében is ez foglalkoztatott leginkább –, az az álom végén megjelenő dilemma. Jó ötlet-e pszichológiai szempontból egy ilyen plakát?

Nézzük a különböző szempontokat!

 

Az erőszak csúnya dolog


Ez persze marhaság; a Zsiráftánc-tanfolyamokon mindig elmondjuk, nem is egyszer, hogy az EMK (erőszakmentes kommunikáció) nem erkölcsi kérdés. A zsiráf (az EMK szimbolikájában az erőszakmentesen, empatikusan kommunikáló személy) nem „jobb ember”, mint a sakál (az erőszakos kommunikáció jelképe), még csak nem is „emelkedettebb jellem” vagy „spirituálisan előrébb járó”. Vannak ugyan, akik kimondva vagy kimondatlanul ebben a szellemben oktatják az EMK-t, de mi ezzel maximálisan nem értünk egyet; ez a fajta címkézés homlokegyenest szembemegy az EMK lényegével.

Az erőszakmentességre tehát nem azért törekszünk a kommunikációban, mert az erőszak „csúnya dolog”, hanem mert sokkal többször bizonyul hatástalannak a konfliktusok kezelésében, a kapcsolatok előremozdításában, mint gondolnánk. Másként: ha a másik lehengerlése, a magabiztos igazságosztás helyett az empátiára és az őszinte énközlésre helyezzük a hangsúlyt, az sokkal többször bizonyul hatásosnak, mint azt feltételeznénk. A zsiráf tehát nem jobb ember, mint a sakál, de nagyobb eséllyel ér célt – már amennyiben célként a kapcsolatok fenntartását, az együttműködést, az élet gazdagítását, a nyugalmat és kiegyensúlyozottságot jelöli meg.

Márpedig valakinek az arcába kenni azt, hogy „Te gyilkos vagy!”, minden, csak nem erőszakmentesség. Az ilyen durva közlés jó eséllyel hatástalan marad; minimális az esélye, hogy valaki erre hirtelen a fejéhez kapjon, és elsápadva dadogja: „Úristen, én tényleg gyilkos vagyok!”, majd zsákruhába bújva hamut szórjon a fejére. Középkori legendákban ilyesmi előfordulhat; a való életben gyakorlatilag kizárt.

Nem 42


Douglas Adams kultuszkönyve, a Galaxis útikalauz stopposoknak egyik legemblematikusabb jelenete az, amikor sok millió év számolás után a szuperszámítógép közli „az élet, a világmindenség, meg minden” kérdésére adott végső választ: 42.

A másik dolog, amit a tanfolyamainkon sokszor hangsúlyozunk: az EMK nem 42. Azaz nem a végső válasz, a tuti megoldás mindenre és mindenek az ellenkezőjére, hanem egy modell, amely az élet bizonyos területén jól működik, más területeken meg éppenséggel teljes mértékben használhatatlan. E tekintetben ugyancsak eltér a véleményünk többekétől, akik szerint az EMK az univerzális csodaszer minden élethelyzetre.

Nem célom itt taglalni az EMK összes korlátját. Egy azonban fontos az álmom szempontjából. Amint a Szauron szájának szükségletei című írásomban már szóltam erről: erőszakmentesen (vagy akárhogy!) kommunikálni csak személyekkel lehet. Elszemélytelenedett intézményekkel, ideológiákkal soha. Magamat idézve:

Hiszem, hogy az EMK-nak van létjogosultsága, bármilyen személlyel hozzon is össze a sors. Az Adolf Hitler és Joszif Sztálin nevű személyekkel (elvileg) lehetett volna erőszakmentes kommunikációt folytatni. A hitlerizmussal és a sztálinizmussal azonban, az NSDAP-vel és az SZKP-vel, Auschwitzcal és a Gulággal: lehetetlen.

Önkényuralmi rendszerekkel, totális diktatúrákkal, a gyilkolást legitimáló ideológiákkal nem bratyizunk, nem finomkodunk, mert eleve esélytelenek vagyunk. Az ilyen rendszereknek vagy a részévé válunk („...mindenki szem a láncban...”), vagy ellenállunk. Más lehetőség nincs.

Hol kezdődik a gyilkosság?


Nem csinálok úgy, mintha értenék a kriminológiához, abban azonban biztos vagyok, hogy egyetlen gyilkosság sem a ravasz meghúzásának pillanatával kezdődik, hanem komoly előzményei vannak – akár évtizedes előzményei.

A Hogyan váljunk antiszemitává? című írásom első és második részében felvázoltam egy lehetséges pszichológiai folyamatot, amelynek során egy eredendően jóhiszemű ember belesodródik a szélsőséges gondolkodásba és viselkedésbe. Nem akarom most a hosszú cikket két mondatban összefoglalni; a gondolatmenet kulcsfogalma a kognitív disszonancia; akit bővebben érdekel, nyugodtan kattintson.

Jelen szempontunkból az a lényeg, hogy a jó szándékú emberek is képesek jó szándékú embereket rossz irányba terelni, ha ügyetlenül kommunikálnak. Az álmom, amint mondtam, jóval 1944 előtt játszódott, azaz bőven a nyilasterror időszaka előtt. Az álombeli srácok nagypofájúak voltak, agresszívak voltak – de nem voltak gyilkosok. Én az álmomban tudtam – és ébren is tudom –, hogy a gyilkossá válás lehetősége már bőven ott volt bennük. Azonban a kérdés az, hogy a konfrontálás, a „Nyilas gyilkosok, haza!” felszólítás mit csinál ezzel a folyamattal. Megállítja, gátját veti? Vagy épp katalizálja? Lehetséges,hogy a gyilkos jelző idő előtti odaítélése utóbb önteljesítő jóslatnak bizonyul?

Megjegyzés:

E gondolatmenetben a „gyilkos” szó helyébe természetesen bármi más behelyettesíthető, ami(lyen) a másik ember lehetne, és amit nem akarunk, hogy legyen.

 

A megoldás


A megoldás valószínűleg az, hogy át kéne állnom a könnyebb vacsorákra.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 12 komment «




Címkék: 42 kommunikáció álom fasizmus antiszemitizmus zsiráf gyilkos sakál kognitív disszonancia sajátélmény kommunikációs hibák EMK Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak önteljesítő jóslat

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr846826533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2014.10.23. 17:15:50

...ez az önteljesítő jóslat kérdés nagyot csavar a dolgon.
szerintem mikor egyik-másik ideológia ("gonoszság") legitimálja a gyilkosságot, az már előre feltüntetett valódi opció, nem kell hozzá külső jóváhagyás vagy valami explicit - micsoda, provokáció? nem, már benne van a forgatókönyvben, talán nem is lenne nélküle forgatókönyv. ha embereket gyilkosnak nevezünk, mert éppen úgy ítéljük meg hogy fenyegetik mások életét, azzal nem provokáljuk ki a tettlegességet szerintem. ugyanakkor nagyon ijesztő belegondolnom, hogy mégis volna egyfajta realitása annak, ha egy gyilkos (vagy legyen csak agresszor) azt vágja valakinek (akár mindenkinek) a képébe, hogy "look what you made me do". ebben az ijeszt meg, hogy ilyen gondolkodásmódhoz kellene igazítanom magamat. nem tudok túllendülni ezen a dolgon. állítsák meg a világot... :(

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2014.10.23. 17:19:59

továbbgondolva mégis az előbbit: szerintem konkrétan mindegy, hogy mit mondunk az illetőnek, mármint a gyilkolásra kapacitált embernek, ha azt mondjuk hogy "buzi" vagy azt hogy "rüszmeteg" ugyazt a tettleges végeredményt kapjuk. a provokáció pedig azt jelenti, hogy ő szabja meg, hogy az én viselkedésem hogyan igazodjon az ő elvárásaihoz, különben jogot formál rá hogy tettlegesen megbüntessen. azt hiszem ez már elég ahhoz, hogy valakit ne tekintsek kommunikáciős partnernek. részemről a gyilkosokra a megoldás a futás, és a lelkiismereti kötelesség mindenki más figyelmeztetése. nem vagyok verekedős típus.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.10.23. 18:22:43

@manókomment: A probléma ott van, hogy a gyilkos, mielőtt gyilkos lenne, "Schrödinger macskája" helyzetben van. A gond éppen az, hogy a konfrontáció óhatatlanul kinyitja a dobozt...

És tegyük hozzá Zimbardo és Milgram kísérleti eredményeit is, amelyek épp azt mondják, hogy a csúnyarosszgonosz emberek az nem egy külön faj, hanem kellően elcseszett körülmények között bárkiből (belőled és belőlem egyaránt) előcsalogatható a vadállat.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2014.10.23. 19:07:53

@Birtalan Balazs: oké - a macska viszont él vagy hal, nem pedig viselkedik. a gyilkost senki sem kényszeríti gyilkolásra.
a prevenció lenne az öncenzúra, ami teljesíti a (potenciális, fenyegető) gyilkos feltételeit az én viselkedésemre, meg mindenkiére.
a saját viselkedés alatt nem agresszív viselkedést értek, az mondjuk érdekes kérdés, hogy gyilkosokat sem szabad gúnyolni vagy megalázni, megszégyeníteni, ahogy senkit sem. viszont a konfrontálás nem feltétlenül agresszió. szerinetem a kontrollált nem-konfrontatív viselkedés pont a gyilkos céljait (szükségleteit? nem tudom) teljesíti, csak nem értem, nekem mi dolgom ezekkel. kivéve, hogy lehet, hogy megölnek.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.10.23. 21:23:23

@manókomment: A macska élete vagy halála ez esetben az illető ilyen vagy amolyan viselkedése. Amint írtam a cikkben: a gyilkosság helyére behelyettesíthető más nemkívánatos viselkedés is.

Amit hangsúlyozni aartam, az az, hogy döntéseink nem izolált, minden mástól független valóságok, hanem beágyazottak a múltunkba, a jelenünkbe, a kapcsolatainkba, az interakcióinkba.

Nem a felelősség kérdését akarom relativizálni, hanem az általában szem előtt nem tartott szociális összefüggéseket egy icipicit fókuszba hozni.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2014.10.24. 08:49:39

@Birtalan Balazs: oké, azt hiszem értem! köszönöm a türelmes válaszokat :)

Vakmacska 2014.11.05. 13:10:33

Érdekes patthelyzet, amúgy elgondolkodtam mostanában sok jelenség kapcsán, hogy okés, kerüljük a konfrontációt, csakhogy ez bizonyos szitukban erős önfeladáshoz meg hátráláshoz vezet -még a példában is, nem kell gyilkosnak nézni csak mert nem óhajtom megengedni, hogy beleköpjön az ételembe, és hiába rossz válasz a konfrontáció, én nem látok jó választ, ahol én mint megtámadott jól jönnék ki, ha hagyom, akkor tovább provokál vagy esetleg elunja, de attól még én éhen maradok és valaki súlyosan sértette az érdekszférámat. Ha nem állítom meg (vagy egy idő után frankón nem torlom meg), akkor sajna a körülöttünk lévő környezet tapasztalatai alapján feljogosítva érzi magát, hogy ellenállás nélkül továbblépjen számunkra hátrányos irányba. Ergo csak meg kell állítani-kérdés, hogy lehet eldönteni e pofákból, hogy normális módszerrel is lehet velük kommunikálni, vagy csak egy kiadós fülesből értenének szót.

Nekem nincs rá válaszom egyelőre, és ha a füles esete a valószínűbb, akkor meg szomorú vagyok....

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.11.05. 14:57:51

@Vakmacska: Abban biztos vagyok, hogy a megtorlás nem megoldás - az csak az erőszak eszkalációjához vezet. A füles lehet esetleg megoldás - az EMK-ban beszélünk "oltalmazó erő"-ről, amikor is a nagyobb rossz (leginkább magunk vagy a másik sőlyos fizikai károsodása) elkerülése érdekében valamilyen módon erőszakot alkalmazunk (mert mondjuk nincs idő a gyereket épp elgázolni akaró autó előtt a gyerek szükségleteiről eszmét csrélni). De a motiváció ilyen esetekben soha nem a düh, a letromfolás, az "én tudom jól, nekem van igazam", hanem kizárólag a baj elhárítása, az OK++ pozíció megőrzése mellett.

Vakmacska 2014.11.06. 10:47:01

@Birtalan Balazs: Valami ilyenre gondoltam felnőtt szituban is, nincs bennem bosszúvágy, de mi újság, ha sokadszorra se hagyja abba? Ha engedély nélkül belelép, beletapos, belerondít az én személyes határaimon belül lévő dolgokba?

Attól ugyanis, hogy mondjuk én megértem hogy miért viselkedik így (bár ezt sem feltétlenül kötelességem, ha nem a pszichológusa vagyok az illetőnek, aki idegen is lehet), még nem gázolhat bele ezekbe a terekbe, ha én nem hívom, sőt, szerintem a legtöbb esetben abba se kéne belemenni, hogy ő elkezdje vitatni, húzhatok-e határokat, ami sajnos szintén egyre gyakoribb:((. A füles az ÉN személyiségemnek sem tesz jót, viszont számomra semleges vagy ellenszenves felnőtteket valahogy nincs kedvem se nevelni, se megszerettetni magamat velük nagy erőfeszítés árán, pusztán a célból, hogy hagyjanak már végre békén, ha tényleg nem akarok mást.

Szóval amikor nem arról van szó hogy én megbüntetni akarom vagy haragszom rá, hanem amikor már erősen ingerülten szeretném, hogy hagyjon abba valami engem bántó dolgot (konkrétan erre jó példa, ha valaki egy étteremben elkezdi turkálni az előttem lévő ételt..), és a szép szóra süket fül vagy pimasz vigyor a válasz. Ezt a Mesterjelszót szívesen elsajátítanám - de mintha valakikhez egyszerűen nem létezne, vagy kéne x hét ahhoz, hogy eljussunk oda, erre meg nincs elég energiám.

Hosszú távra egyszerűbb a válasz: gyerekkorban lefektetni egyfajta udvariassági kódexet, amit a felnőttek is betartanak vele szemben, később tudatosítani az addig egyszerűbben számonkért viselkedést, miszerint miért is jó az, ha kölcsönösen tiszteljük egymást. De nagy lakli felnőttekkel csak kármentés van....erre kéne néha valami hatékony, engem se romboló módszer:)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.11.06. 11:13:28

@Vakmacska: Az EMK tanfolyamokon mindig elmondunk két olyan dolgot, ami nem evidencia, és amit más EMK tanfolyamokon nem okvetlenül mondanak el (alkalmasint mert nem így gondolják).

Az egyik, hogy NEM KELL mindig és mindenkivel zsiráfkodni. A zsiráfnyelv illetékességi területe azok a kapcsolatok, amelyekben igényem van arra, hogy - Marshall Rosenberg szavaival élve - "a szív szintjén kapcsolódjunk össze". Az EMK arra is rámutat, hogy sokkal több helyzet van, amelyben egy ilyen összekapcsolódás lehetséges, mint amennyit az intuíciónk és szocializációnk alapján gondolnánk. Azonban NEM KELL mindig és mindenkivel a szív szintjén összekapcsolódni. SZABAD választani azt, hogy valakivel nem akarok zsiráfkodni, és SZABAD választani azt, hogy valakihez nem akarok egyáltalán kapcsolódni.

A másik az, hogy az EMK nem univerzális csodaszer és a végső megoldás minden lehetséges szociális helyzetre, hanem egy MODELL. A modellek pedig nem igazak vagy hamisak, hanem a valóság egy bizonyos részét jobb esetben hatékonyan magyarázzák. A valóságnak VAN olyan része, amit nem lehet az EMK modelljét használva magyarázni (és kezelni). Ezért mindig hangsúlyozzuk, hogy az EMK nem pszichoterápia, és nem is helyettesíti azt. Van olyan élet, olyan személyiség, ahol nem nem a komunikációs skilleket kell fejleszteni és a kommunikációs szemléletet formázni, hanem a személyiséget kell megerősíteni, újrastrukturálni, vagy egyáltalán: felépíteni. Itt az EMK nem illetékes, legalábbis nem első helyen.

Egész konkrétan a nárcisztikus és az antiszociális személyiségzavar (másképpen: pszichopátia) nem olyasmik, amelyekből valaki pusztán az EMK segítségével kimozdítható. És természetesen teljesen jogos, ha valaki meg akarja védeni magát azoktól a sérülésektől, amelyeket a nevezett személyiségzavarral rendelkezők okozhatnak a környezetüknek.

Eszközök erre természetesen vannak, de mesterjelszót én sem tudok. Ha valaki tudja, nekem is szólhat! ;)

Vakmacska 2014.11.07. 11:29:42

@Birtalan Balazs: Köszönöm a remek választ, és a gyakorlati iskolapéldáját annak, amikor árnyaltan gondolkodunk egy kérdésről, amit képesek vagyunk érthetően szavakba is önteni. Valóban remek, már csak olvasni is, nemhogy gyakorlatba áttenni!

(és igen, friss élmény: neten valaki, akit netes megnyilvánulásai alapján nem kedvelek, de már jó ideje ki bírom kerülni, valami egészen vaddisznó módon rontott szembe, mostanra egy másik szálon kiderül, nagyon súlyos problémája van mostanában, aminek valószínű a még súlyosabb kimenetele. Én igen-igen elküldtem ez ismeret tudása nélkül a szerencsétlent a francba, most asszem csendben maradok, bár szívesen tudatnám, hogy a problémájával kapcs mélyen együttérzek és sajnálom - olyasmiről van szó, ami BÁRKI esetében együttérzést vált ki - azt már csak magamban- meg itt- teszem hozzá, hogy ezek szerint az ámokfutását is nagyrészt betudhatom annak, hogy "itt sült ki" az iszonyú nyomás, ami alatt van most. Ez belefér, bár igazad van, még ez indokkal se lehet harmadik, a témában mit sem sejtő, nem hogy arról tehető illetőt laposra verni IRL vagy virtuálisan, viszont legalább jobban megértem, miért történt az egész...:()

Csak így tovább, igen sok tiszta víz kerül ez oldalon a fejekbe.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.11.07. 13:46:55

@Vakmacska: Köszi. :)

Annyival kiegészíteném a dolgot, hogy az EMK-nak van olyan üzemmódja, amely szinte bármilyen esetben használható: ez az, amit Néma Zsiráfnak neveztünk el.

Bővebben itt:
sorskonyvnelkul.blog.hu/2012/01/09/bejegyzes_url_cime_2220
süti beállítások módosítása