Ha egy pszicho-blogger átmenetileg téma nélkül marad, egyszerű a dolga: föl kell menni a Facebookra, ahol hemzsegnek az olyan megosztások, amelyeknek a szívfacsarási indexe legalább 9/10, emellett azonban továbbgondolásra is alkalmasak. Így vagyok én a mellékelt képpel, amit önmagában briliánsnak tartok, a képaláírásba foglalt költői kérdéssel együtt (FELNŐTTÉ VÁLÁS – Megéri?) viszont bicskanyitogatónak.
Mi az adaptív válasz, ha azon kapjuk magunkat, hogy feldühítettük magunkat egy költői kérdésen? Egyszerű: megválaszoljuk. Erre teszek én most kísérletet.
Tehát: Megéri felnőtté válni?
Kezdjük a poéngyilkossággal!
Fordítsuk le az érzelmes képaláírást úgy, hogy lehessen rá értelmes választ adni. Aki ilyet tesz, arra könnyű ráfogni, hogy sótlan, nincs szíve vagy humorérzéke, ennek ellenére a művelet megkerülhetetlen. Ugyanis a „Megéri?” kérdés szorosan véve csak akkor tekinthető értelmesnek, ha valaki döntéshelyzetben van: felmerül, hogy változtasson az aktuális helyzetén egy várható – de nem biztos – jobb reményében. Fölmerül bennem, hogy lecseréljem a kocsimat, hogy munkahelyet váltsak, hogy elváljak, hogy külföldre menjek, hogy átszokjak a kefirről a joghurtra, Windowsról a Linuxra – de vajon megéri?
A felnőtté válás nem ilyen. A gyerek, ha etetik és vigyáznak rá, felnő. Magától. Döntés vagy külön e célt szolgáló szoftver telepítése nélkül. A „Megéri?” kérdés értelmezhetetlen – hacsak a gyerek nem forgat a fejében öngyilkosságot (ami sajnos nem ritka, de valószínűleg a képet szerkesztő szívfacsarász nem erre gondolt).
A biológiai értelemben vett felnőttség tehát nem vagylagos. Van. Amire egyáltalán érdemes rákérdezni, az a következő: Jobban érzi-e magát a bőrében az, aki biológiailag felnőtt ugyan, pszichológiai értelemben azonban gyermek maradt?
A kép sugallta válasz egyszavas: igen. Hiszen a gyermek világa ártatlanul egyszerű, tele van mesével és csodákkal; pár egymásra helyezett műanyag bigyó számára az igazinál is igazibb hajó, dínó, tank vagy repülőgép. Milyen üres, milyen kiábrándítóan szürke ehhez képest a felnőttek világa!
Az én válaszom hosszabb lesz egy szónál, ami talán nem róható fel hibaként egy olyan blognak, amelynek egyik elsődleges témája a Szülői, a Felnőtt és a Gyermeki énállapotok elemzése. Kérdésünk ugyanis, amely a tranzakcióanalízis (TA) rendszerén belül megválaszolható, így hangzik:
Mi történik akkor, ha valakinek hiányzik a Felnőtt énállapota, avagy – szélsőségesebb esetben – mind a Felnőtt, mind a Szülői hiányzik, azaz csak Gyermekije van?
Utolsó kommentek