– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve? (Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó) |
Bevett terápiás technika, hogy amikor a kliens módosult tudatállapotban mindenféle küzdelmek és vergődések után végre megtalál egy olyan helyzetet, ami jó neki, amiben megéli, megtapasztalja a biztonságot, az erőt, a szeretetet, akkor hagyjuk, hogy maradjon meg ebben az állapotban, töltekezzen – aztán csináljon belőle egy szimbólumot. Egy olyan szimbólumot, ami magába sűríti mindazt a tapasztalatot, amire épp az imént szert tett: a küzdelmeit, a nehézségeket, és azt, hogy ezeken ő igenis úrrá tudott lenni, hogy képes volt megküzdeni velük.
Ezen a ponton a tudattalan nagyon érdekes dolgokat képes művelni: az így megtalált szimbólum többnyire olyan, hogy a terapeutának elvi esélye sincs arra, hogy előre megtippelje. De gyakran maga a kliens is csodálkozik, hogy egy gazdag, sokrétű, felemelő (mondhatni: transzcendens) tapasztalatot a tudattalanja miért épp olyan jelképbe sűrít össze, mint mondjuk „egy sötétkék színfolt”, „egy bumeráng”, „egy pöttyös bögre” vagy „egy bohócorr”.
Utolsó kommentek